Emlékezzünk elhunyt szeretteinkre!
A november 1-i, a keresztények által tartott Mindenszentek, az elhunyt szeretteinkre emlékezés napja jó pár éve már munkaszüneti nap. Az emberek meglátogatják és rendbe teszik elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak mindenszentek napján, vagy a rákövetkező halottak napján. Az angolszász országokban a mindenszentek napját megelőző este, október 31. a halloween, ami egy örömünnep. Emlékezzünk méltó módon!
Emlékezzünk!
Valójában ez egy összefogallő bejegyzés lesz eddigi írásokból. Vannak benne rövidebb-hosszabb írások és versek is. A verseknél néha bevezetőt írok, néha pedig pár sorát idézem és a folytatást a linkre kattintva találjátok.
Vágjunk is bele! Először egy kis olvasnivaló a hétvégi ünnepkörről.
A katolikus keresztény Halottak napja nem tévesztendő össze a szintén katolikus Mindenszentek napjával, főleg nem a kelta hagyományokon nyugvó örömünneppel, a Halloweennel.
Aranyosi Ervin gondolatai igazán aktuálisak és elgondolkodtatóak.
Persze a halottak napját is többféleképpen lehet értelmezni.
Halottak napján még többet gondolunk eltávozott szeretteinkre. Bár ezt a napot lehetne szebben is híni. Müller Péter például azt mondja, hogy “Halottak napja nincs, csak Szeretet napja van”. Neked is ajánlom szeretettel a sorait, mert szinte minden egyes szava lélekemelő.
Mary Elizabeth Frye: Ne jöjj el sírva síromig
Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt…
Szent Ágoston: Ne sírj
Ne sírj, mert szeretsz engem…
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Vannak versek, amelyeknek gyakran csak egy részük ismert, mert mindig ugyan azokat a szavakat idézik a versből. Néha úgy tűnik, csupán annyi az egész vers, mert az idézett rész is kerek egész. Kosztolányi Dezső Halottak című verse pont ilyen.
Juhász Gyula: Consolatio
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Emlékezés a nagyvilágban
Egy dologban azonosan vélekednek a világ minden táján a halottaikról az emberek. Abban mindenki biztos, hogy a halottainkról beszélni kell, hisz csak így élhetnek tovább az emlékeinkben. Van ahol lecsendesednek és szomorkodnak ezen a napon, míg másutt énekkel, tánccal és mulatsággal ünnepelnek. Mutatom, milyen vidám a Halottak napja Mexikóban.
A sírásnak is van ideje, tartja a mondás. Azaz nem helyes az, ha valaki átadja magát a bánatának, gyászának és nem keres vigasztalást. Azonban nem feledkezhetünk meg arról, a héten lesz mindenszentek, amikor is az eltávozott szeretteinkre gondolunk. Magyarország temetői írásomban hazánk néhány különleges temetőjét veszem számba a teljesség igénye nélkül.
Szatmárcseke az ország észak-keleti részén a legészakibb csücsökben fekszik. Neve összeforrt a Himnusz szerzőjének nevével. Szatmárcseke látnivalói között első helyen kell említeni a csónakos fejfákkal teli református temetőt.
Mintegy 170 éves történelmével a Fiumei úti sírkert (régen Kerepesi úti temető) Budapest és egyben Magyarország egyik legfontosabb temetője. A sírkert a 19. század közepén Pest köztemetőjeként nyílt meg, majd a század végére Magyarország legrangosabb kegyeleti helyévé vált. Nemzetünk nagyjait politikusok, írók, költők, színművészek, építészek, festők, orvosok is képviselik. Itt áll többek között Batthyány Lajos, Deák Ferenc és Kossuth Lajos mauzóleuma, Ady Endre, Jókai Mór, Arany János, Erkel Ferenc, Jancsó Miklós és Kertész Imre sírja.
Bár szinte sosem a temető volt a célpont, az utazásaim során sok sírkertet, katakombát, sírokkal teli altemplomot láttam. Többekről már írás is született itt a blogon. Magyarország leghíresebb temetői után ma egy európai temetői kitekintő megtekintésére hívlak a teljsség igénye nélkül.
Pisa és legszebb terének, a Csodák terének említésekor azonnal megjelenik lelki szemeink előtt a ferdetorony és a dóm. Ezutóbbi is leginkább azért, mert a ferde torony kilengését leginkább ezzel együtt tudjuk szemléltetni. Érdemes azonban megismerni a középkori művészet kevésbé ismert alkotását, a Camposanto nevet viselő temetőt is.
A lagunákra épült Velence adottságai gyakran nehéz helyzetbe hozzák és különös döntés meghozatalára kényszerítik az itt élőket. A Velence városközpontjától északkeleti irányban fekvő San Michele-sziget pont ilyen okok miatt lett temetősziget. Az egész sziget csak temetkezési helyül szolgál és a helyszűke miatt itt is megalkuvásra kényszerülnek.
Vannak, ahol nem a szomorúság jellemző a halottak napjára.
A Máramaros megyei Szaplonca ( Săpânta) lakói nagyon másként gondolkodnak a halálról, mint az emberek többsége. Az Európában egyedülálló látványosságnak számító vidám temető (Cimitirul Vesel) egyáltalán nem szürke vagy komor. Épp ellenkezőleg, harsány, szaploncai kék színben pompázik. A fából faragott és olajfestékkel díszített verses fejfákról leolvasható az elhunyt egyénisége, mestersége, életének és halálának a körülményei. Mindez tréfásan, verses rigmusokban megfogalmazva.
Emlékezzünk elhunyt szeretteinkre!
Minden szerettünk elvesztése nagyon fájdalmas, sokszor felfoghatatlan.
Bernát Erzsébet: Szüleimnek
Istenen kívül más úgy sosem szeretett,
mint ahogy szüleim szeretnek engemet.
Pécsi Ágnes: Tudod anya…
Tudod, anya, gyakran gondolok rád,
peregnek a napok, és nekem nem változtál,
már nem öregszel, már nem vagy beteg,
úgy látlak, ahogy elvesztettelek.
Móra Ferenc: Apám
Kis temetőnkben tudok egy zugot:
Az öreg remekes szűcs nyugszik ott.
Azt azért nem tehetem meg, hogy egyetlen virágról sem írjak. Igaz most nem a gondozásáról, hanem jelentéséről.
Emlékezzünk virággal! A krizantém az ősz egyik legszínpompásabb virága. A nemesítéseknek köszönhetően rengeteg méretben, színben és formában elérhető, egyes fajtái 50-100 cm magasra is megnőnek. Napjainkban igen kedveltek a gömb alakú, hosszan virágzó fajták.
