Bernát Erzsébet : Szüleimnek
Bernát Erzsébet : Szüleimnek című versével köszönöm édesanyámnak és édesapámnak, hogy vannak/voltak. Nekem. Nekünk. Velünk. Értünk.
Bernát Erzsébet : Szüleimnek
Istenen kívül más úgy sosem szeretett,
mint ahogy szüleim szeretnek engemet.
Istenen kívül más annyit nem szenvedett,
mint ők, hogy felneveljenek, mint gyermeket.Annyi gondoskodás, annyi figyelmes érintés,
annyi tanács, s mikor rossz voltam intés,
talán csak a Napban van, mely minden pillanatban
az ember arcát melengeti ott fönt a magasban.Olyan áldozatot, mit értem hoztak s hoznak,
tán meg se érdemlek – értem oly sokat dolgoznak.
S éjt nappallá téve miattam fáradoznak,
Ők valódi hősök – mégis rólam áradoznak.Nem lesz talán se elég időm, se elég szép szavam,
hogy minden kedvességük egy versbe leírjam,
De szívből mondom hálám tiszta s végtelen,
mint a csillagos ég, s míg egy csillag is ég,
az is marad nekem.