Tagged: Babits Mihály

Babits Mihály: Ádáz kutyám című versét ajánlom szeretettel. Babits Mihály: Ádáz kutyám Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.Amióta a gazdád én lettem,ez a hely a legjobb hely tenéked:nem érhet itt semmi baj se téged.Rajtam csügg...

Babits Mihály: Megállj! Lelkem, megállj! Ily messze kóborolni tenéked nem szabad. Tilosba tévedsz! szokd meg otthon ülni, meghuzni magadat. Ez a vidék még nem látott kaszálót; veszélyes puszta táj. Merész madarász, vidd haza a...

Babits Mihály: Jónás imája Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s úgy hordom régi sok hiú szavam mint tévelygő ár az elszakadt sövényt jelzőkarókat...

Babits Mihály: Az elbocsátott vad Nem hiszek az Elrendelésben, mert van szivemben akarat, s tán ha kezem máskép legyintem, a világ másfelé halad. Mégis érzem, valaki néz rám, visz, őriz, ezer baj között, de...

Babits Mihály: A régi kert Szeretek itt olvasni, a kertben, a szőllőlugas alatt, ahol a könyvre apró kerek fényfoltokat vet a nap – mind titkos lencse fényköre titkos mikroszkóp alatt, amelyben titkos porszemek szálló...

Babits Mihály: Augusztus A falunak tornya karcsu,körül karcsu könnyü fákfalu fölött vörös arcu,sárga bajszu holdvilág. A vasúton szállok messze,messze, messze csöndesen,és tünődöm, enyém lessz-e,vagy már veszve, kedvesem? Aki egyszer, egy szép estén,szép csöndeskén rámhajolt,enyém lessz-e...

Babits Mihály: Tavaszi zápor Tavaszi zápor… bús barátom,fáradt vagy és szomoru, látom:tán sírhatnál – nevetek én!No bizony, ilyen nagy legény! Lásd másnak is volt baja szinte,más is volt már szomoru, mint te,és könnye, mint...

Babits Mihály: Eucharistia Az Úr nem ment el, itt maradt.Őbelőle táplálkozunk.Óh különös, szent, nagy titok!Az Istent esszük, mint az őstörzsek borzongó lagzikonették-itták királyaikhusát-vérét, hogy óriáshalott királyok erejeszállna mellükbe – de a mikirályunk, Krisztus, nem...