Kányádi Sándor: Téli fák Elhullatta leveleit kertek, erdők minden fája, Szélnek, télnek vad szigorát egyedül a fenyő állja. Egyedül a fenyőerdő nem hódol meg hónak, fagynak: zöldell akkor is, ha a nap sugarai meghervadnak....

Jékely Zoltán: Havazás Hópihék, kavargó, pillanatnyi emberi sorsok! Mondjátok, ki boldog közületek? Ki földrehull, reátipornak; az ereszen-maradt: elolvad. Felbukkanunk, kavargunk jobbra-balra, aztán fejünk a földrehajtva visszahull újra ki-ki pornak. Nézd meg ezeket is!

Palotás Petra: Az esernyő Cecília unottan bámult ki a 6/b ablakán, már kettő is elmúlt, de még egy ideig nem reménykedhetett a szabadulásban. Legalább, ha matekórából dupláztak volna, vagy történelemből, ahol a fejtörők vagy...

Erőss Alfréd: Hóvirág Mint valami áttetsző titokugy törte át a lágy szelid havat az elsőhóvirág.– Tovább már nem tudok a tavaszra várni:történjék akármi,de én kinyitok! És kinyitott remegve,Volt ereje, kedve, –hiába rázta, cibálta a...