Juhász Gyula: Szerelem

A Házasság hetének kezdetén az egyik legszebbnek tartott magyar szerelmes verset hoztam. Juhász Gyula: Szerelem című költeménye nagy klasszikus, örökérvényű gondolataival könnyű azonosulni. 

Juhász Gyula: Szerelem

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Márai Sándor: Füveskönyv - Arról, hogy minden nap tovább kell menned

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

három − 2 =