Juhász Gyula: Áldás a fenyőkre

Juhász Gyula: Áldás a fenyőkre című rövidke verséhez újabb verseket is hoztam az örökzöld fenyőkről, hamár hamarosan sok otthonban fontos fellépők lesznek. Karácsonyi díszekkel megrakodva, csillagszóróktól ragyogva melegítik fel a szíveket.

Juhász Gyula: Áldás a fenyőkre

Mikor a tavasszal ibolyák fakadtak,
Ti maradtatok csak búsnak, hallgatagnak,
Madár szólt, virág nyílt mindenféle ágon,
Ti állottatok csak árván a világon.

De lám, itt a tél is! Madár, virág, hol van?
Ti maradtatok csak örök virulóan.
Áldjon meg az Isten, ti jó fák, hű lelkek,
Néma hirdetői örök Szerelemnek.

Donászy Magda: Fenyőfa

Télen csupasz
minden ág,
réten-völgyön
nincs virág.
Erdő, mező,
kert kopár,
még a szél is
sírdogál.
Csak a fenyő
ünnepel…
Zöld ágain
hólepel.
Beviszik a
szobába
kivirágzik
az ága.

Kosztolányi Dezső: A fák beszéde – Fenyőfa

– Van-e fa, mely ennyire sokféle és sokoldalu? Hatalmas rokonságunk sikon, lankán, hegyen egyaránt otthonos. Engem gyalogfenyőnek neveznek, de vannak olyan atyafiaim, akiket nem igy hivnak, ennélfogva azt kell következtetnem, hogy azok sohase járnak gyalog, csak kocsin és autón közlekednek. Alacsony vagyok. Egyik nagybátyám azonban hetvenöt méter magas. Mi szolgáltatjuk nektek a két legszükségesebb holmit: a bölcsőt és koporsót. Közben az ágyat is. Ugy látszik, álmotok örökkévaló összefüggésben van velünk. Olajat szállitunk a tüdőbetegeknek, hegedüvázat müvészeknek. Karácsonykor fütött szobátokba visszük az erdőt. Egy pár gallyal hangulatot teremtünk. Hasznos voltunk mellett mi vagyunk a költők is.