Tóth Árpád: Harangvirág
Tóth Árpád: Harangvirág című versében a tavasz kék szépségének, a harangvirágnak mondja el bánatát, tőle vár vigaszt, hogy boldog lehessen.
Tóth Árpád: Harangvirág
Harangvirág, harangozz, hallgatom.
Szeretnék boldog lenni egyszer.
Boldog lenni nagyon, nagyon.
És nem leszek, ha nem igyekszel.
Most süt a nap, kék csoda vagy,
Harangvirág, illat s zene a kelyhed,
Ha van, őrjítő titkodat
Most fúdd rám, reszkesd el, most énekeljed.
Jaj neked, ha most legurul a nap,
És kék szépséged áhítata lusta,
Meg nem rezzenti holt szirmaidat
Többé az Isten semmi angelussa.
Fagyott virág, majd állasz a tetőn
Az özvegy erdő barna bánatában
A hideg felhők alatt reszketőn,
Sírnál, de hangod nem talál utánam.
Néhány érdekesség a harangvirágról
A harangvirág (Campanula) fajták igen változatosak színben és habitusban egyaránt. Közös jellemzőjük a szépségükön túl, hogy nem túl igényesek, egyszerűen gondozhatók, könnyen tarthatók évekig a kertekben.
Nevét onnan kapta, hogy virágai apró haranghoz, csengőhöz hasonlítanak. Harangozni vagy bármi nemű hangot adni azonban nem tudnak. A nemzetség tudományos neve a Campanula latinul „kis harangot” jelent.
Harangvirágok legnagyobb számban az északi félgömb mérsékelt övében találhatók meg, főleg a Földközi-tenger térsége és a Kaukázus közötti területeken. Ezen beülü pedig sokféle élőhelyen fellelhetők, például: tundrákon, füves pusztákon, erdőben és magas hegyekben is. Egyes fajok, mint például a kánya és a baracklevelű harangvirág Magyarországon is őshonosak.
