Kosztolányi Dezső: Halottak
Vannak versek, amelyeknek gyakran csak egy részük ismert, mert mindig ugyan azokat a szavakat idézik a versből. Néha úgy tűnik, csupán annyi az egész vers, mert az idézett rész is kerek egész. Kosztolányi Dezső Halottak című verse pont ilyen.
![Kosztolányi Dezső: Halottak](https://viragotegymosolyert.hu/wp-content/uploads/2017/10/mindenszenteki-koszoru-600x472.jpg)
Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
Futók között titokzatos megállók.
A mély sötét vízekbe néma, lassú
hálók.
Képek,
már megmeredtek és örökre
szépek.
Ugye Te is csak eddig ismered ezt a halottak napi verset? Pedig ezek csak a vers kezdő szavai. Itt még nem ér véget a vers. Érdemes egyben, a folytatással együkk elolvasni.
Kosztolányi Dezső : Halottak
Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
Futók között titokzatos megállók.
A mély, sötét vízekbe néma, lassú
hálók.
Képek,
már megmeredtek és örökre
szépek.
Nem-élők,
mindent felejtő, mindent porba ejtő
henyélők,
kiknek kezéből a haraszt alatt
lassan kihullt a dús tapasztalat.
Nem tudja itt Newton az egyszeregyet,
fejére tompa éjszaka borul,
Kleopatra a csókokat feledte
és Shakespeare elfelejtett angolul.
Nem ismeri meg itt anya a lányát,
sem a tudós ezer bogos talányát.
Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl
az áhitat, az ima és a csók.
Idézetek egy régi-régi műből,
kilobbant sejtcsomók.