Mary Elizabeth Frye: Ne jöjj el sírva síromig
Mary Elizabeth Frye a Ne jöjj el sírva síromig című versében pont úgy tagadja a halál létezését, mint Müller Péter író is teszi. Míg Müller Péter azt mondja, hogy nincs halottak napja, csak szeretet napja van, addig Mary Elizabeth Frye versében azt állítja, hogy elhunyt szeretteink minden körülöttünk lévő dologban ott vannak.
Mary Elizabeth Frye: Ne jöjj el sírva síromig
Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog…
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.
További hasonló olvasnivalók
Közeleg a halottak napja, amikor még többet gondolunk eltávozott szeretteinkre. Bár ezt a napot lehetne szebben is híni. Müller Péter például azt mondja, hogy „Halottak napja nincs, csak Szeretet napja van”. Neked is ajánlom szeretettel a sorait, mert szinte minden egyes szava lélekemelő.
Közeleg a halottak napja és a mindenszentek, amikor szinte mindenki kilátogat elhunyt szerettei sírjához. Aranyosi Ervin gondolatai igazán aktuálisak és elgondolkodtatóak. És tényleg, miért is jó temetőbe járni?
