Gyertyaszentelő Boldogasszony napja – február 2
Február 2-a a karácsony (december 25-e) utáni negyvenedik nap, amit katolikus egyház Gyertyaszentelő Boldogasszony (latinul: Purificatio Beatae Mariae Virginis) és Urunk bemutatása a templomban napjaként tart számon. A naphoz több néphagyomány kapcsolódik, a többségük a gyertyával kapcsolatos.
Gyertyaszentelő Boldogasszony napja – február 2
Úgy tartják, hogy Szűz Mária negyven nappal kisded születése után mutatta be gyermekét a jeruzsálemi templomban. Szűz Mária megtisztulásának ünnepe is, mert Mária a zsidó törvények előírásainak megfelelően karácsony után negyven nappal mutatta be a tisztulási áldozatot.
A Jézus benutatásánál szintén jelen lévő idős Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítását elhozó világosságnak nevezte. Innen ered a gyertyaszentelés szokása, és a szentelt gyertya Jézus egyik legrégebbi jelképévé vált.
A gyertyaszentelés ünnepét azóta ünneplik február 2-án, amióta december 25-ére került Jézus születésének ünnepe. II. János Pál pápa ünnepelte meg először 1997-ben.
Gyertyaszentelő Boldogasszony tiszteletére csupán két templomot szenteltek Magyarországon. Az egyik Szarvasgede település temploma, a másik pedig Gázi Kászim pasa dzsámijából kialakított katolikus templom Pécsett.
Gyertyaszentelő szokások, jóslások
Már az ókorban is gyertyát égettek az újszülöttek mellett is, hogy a rontó szellemeket távoltartartsák a gyerekektől a keresztelés napjáig. A fiatal anyák amikor először mentek templomba, egy szentelt gyertyát vittek a kezükben.
A még meg nem keresztelt gyermeket, „pogánykának” hívták. Jézus Krisztus jelképe, a gyertya azért is égett a csöppség mellet, hogy Jézus vigyázzon rá, nehogy a rossz szellemek „kicseréljék”. A keresztelőre is égő gyertyával a kezében ment az anya.
A gyertya égetés szokása aztán még elterjedtebb lett. Égették jégeső, vihar, villámlás esetén, illetve krónikus betegek és halottak mellett is. Egyes helyeken még a haldokló kezébe is égő gyertyát helyeztek
A következő hónapok időjárására is következtettek a nap időjárásából. „Inkább farkas ordítson be az ablakon, minthogy kisüssön a nap!” – mondták.
A néphiedelem szerint ezen a napon a medve viselkedése elárulja a tavasz kezdtének idejét. Ha a barlangjából kilépve meglátja árnyékát, vagyis szép, napos idő van, akkor megijed tőle, és visszamegy aludni. Amiből arra következtettek, hogy újra hideg lesz. Ha viszont nincs árnyéka, akkor kint marad, és hamarosan itt a tvasz.
