Szent Kinga napja – július 24
Július 24-e Árpád-házi Szent Kinga napja. Az 1224. március 5-én született Kinga tiszteletére Magyarországon mindössze egyetlen templomot szenteltek fel. Szent Kinga-temploma a Veszprém vármegyei Küngös településen található, de személye más nemzetek emlékezetében is él. IV. Béla királyunk lánya és Árpád-házi Szent Margit nővére Lengyelország és Litvánia patrónája, és a sóbányászok védőszentje.
Szent Kinga élete
A később szentté avatott Kinga IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő első gyermekeként született 1224 márciusában. Már gyermekkorától mélyen vallásos volt. Szülei, testvérei, Árpád-házi Szent Margit és Boldog Jolán, valamint atyai nagynénje, Árpád-házi Szent Erzsébet példás hitéletét folytatta.
Nagy hatással voltak hitére a kolduló rendek is, IV. Béla udvarában a domonkosok és a ferencesek is lelkivezetőkként és tanácsadókként szolgáltak.
Kinga egészen fiatalon elhatározta, hogy szüzességi fogadalommal életét teljesen Istennek szenteli.
Amikor 1239-ben szülei igent mondtak a szomszédos lengyel fejedelem leánykérő küldöttségének, Kinga pár napos vívódás után beleegyezett akaratukba. Elutazott Lengyelországba, ahol rávette férjét, Boleszlávot, hogy tartsa tiszteletben szüzességi fogadalmát, sőt, maga is tegyen ilyen fogadalmat.
A királyi pár közösen érte el, hogy Szent Szaniszlót, Krakkó hajdani vértanú püspökét szentté avassák.
1241-ben, a muhi csata évében a tatárok Lengyelországot is megtámadták. Kinga az ellenség elvonulása után hazalátogatott Magyarországra, s az apja által szolgálatára rendelt bányászok segítségével 1251-ben megnyittatta a híres Wieliczkai sóbányát. A bányanyitáshoz egy legenda is kapcsolódik.
Amikor Boleszláv 1279-ben meghalt, Kinga már a ferences apácák (klarisszák) ruhájában vett részt a temetésen. Jolán húgával együtt – aki fél évvel korábban szintén megözvegyült – abba az ószandeci klarissza zárdába léptek be, amelyet annak idején Kinga és férje együtt építtettek.
Kinga napjai ezután jótékonykodással és önmegtagadó imaéletben teltek. A nővérek 1284-ben főnöknőjükké választották. 1287-ben a kolostort földúlták a tatárok. Az újjáépítést Kinga irányította.
Kinga több hónapos betegeskedés után, 1292. július 24-én halt meg. 1690-ben VIII. Sándor pápa avatta boldoggá, majd 1999. június 16-án Ószandecen (Stary Sacz) II. János Pál pápa iktatta a szentek sorába.
Hazánk egyetlen Szent Kinga-temploma a Veszprémi Főegyházmegye területén, Küngös településen található. 2013-ban avatták fel, ahol ereklyéjét is elhelyezték és szobra is áll itt. A községet és a hozzátartozó területet alapításakor IV. Béla Kingának ajándékozta. Innen ered a neve, a Kingus ugyanis a Kunigunda név besenyő változata
Szent Kinga és legendái
Wieliczkai sóbánya legendája
A legenda szerint Kingával történt csodának köszönhető a Wieliczkai sóbánya létrejötte. Úgy szól a fáma, hogy magyarországi látogatásakor édesapja kíséretében eljutott a máramarosi sóbányákba is. A csillogó hófehér sótömböket nézve eszébe jutottak lengyel alattvalói, akik sós forrásokból párologtatott, úgynevezett főtt sóval voltak kénytelenek beérni.
Kinga atyjához fordult: „Atyám, add nekem ezt a sóaknát, és engedd meg, hogy innen egyenesen Lengyelországba vihessék a sótömböket.” A király teljesítette leánya kérését. Kinga pedig lehúzta ujjáról a jegygyűrűjét, és az akna birtokbavételének jeléül a mélybe dobta.
Amikor később megnyitották a wieliczkai sóbányát, a legenda szerint az első kitermelt sótömbben megtalálták a királyné gyűrűjét. A gyűrű megtalálásának pillanatát egy szoborcsoport örökíti meg a már múzeumként látogatható wieliczkai sóbányában.
Dunajec legendája
Egy legenda szerint a már apácaként élő Kinga a tatárok elől menekülni kényszerült Lengyelországban. A Pieninek-hegységhez érve apácatársaival egy szalagot dobott a háta mögé. A szalag kanyargós folyóvá vált: így keletkezett a Dunajec folyó. Miután a tatárok – keservesen ugyan -, de átjutottak a folyón, Kinga a fésűjét dobta háta mögé. A fésűből sűrű erdő lett, amelyen a tatárok már nem tudtak átkelni.
