Kosztolányi Dezső: Üllői-úti fák
Kosztolányi Dezső: Üllői-úti fák című versét ajánlom szeretettel.
Kosztolányi Dezső: Üllői-úti fák
Az ég legyen tivéletek,
Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjúság,
Üllői-úti fák.
Másoknak is így nyíljatok,
Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát,
higgyék, örök az ifjúság,
Üllői-úti fák.
Haldoklik a sárgult határ,
Üllői-úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél búsan dúdolva jár,
s megöl minden csirát.
Hová repül az ifjúság?
Feleljetek, bús lombu fák,
Üllői-úti fák.
1906
További versek Kosztolányi Dezsőtől
Vannak versek, amelyeknek gyakran csak egy részük ismert, mert mindig ugyan azokat a szavakat idézik a versből. Néha úgy tűnik, csupán annyi az egész vers, mert az idézett rész is kerek egész. Kosztolányi Dezső Halottak című verse pont ilyen.
Kosztolányi Dezső: Boldog szomorú dal című versét ajánlom szíves figyelmedbe, amelyben Kosztolányi nem kevesebbet feszeget, mint „Itthon vagyok itt e világban”.
Kosztolányi Dezső: Februári óda című verse 1934-ben íródott. S mint minden óda ez is fennkölt, magasztos tárgyú, gyakran bonyolult ritmikájú és felépítésű dallamos vers. Emelkedett hangvétel, feszült érzelmi állapot jellemzi. A műfaj legismertebb költeménye József Attila Óda című verse.
Kedves Jucó! Nagyon csodás dolgokkal lepsz meg mindig, van amit azonnal megnézek van amit később.
Értékes szép helyeket, növényeket, verseket adsz nekünk. Üdvözlettel Pálinkás Marcsi
Kedves Marcsi!
Nagyon köszönöm elismerő szavaid.
Minden jót kívánok: Jucó