Kosztolányi Dezső: Üllői-úti fák

Kosztolányi Dezső: Üllői-úti fák

Az ég legyen tivéletek,
Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjúság,
Üllői-úti fák.

Másoknak is így nyíljatok,
Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát,
higgyék, örök az ifjúság,
Üllői-úti fák.

Haldoklik a sárgult határ,
Üllői-úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél búsan dúdolva jár,
s megöl minden csirát.
Hová repül az ifjúság?
Feleljetek, bús lombu fák,
Üllői-úti fák.

1906

Kosztolányi Dezső: Üllői-úti fák

You may also like...

2 hozzászólás

  1. Pálinkás Marcsi szerint:

    Kedves Jucó! Nagyon csodás dolgokkal lepsz meg mindig, van amit azonnal megnézek van amit később.
    Értékes szép helyeket, növényeket, verseket adsz nekünk. Üdvözlettel Pálinkás Marcsi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

12 − négy =