Kosztolányi Dezső: Üllői-úti fák
Kosztolányi Dezső: Üllői-úti fák
Az ég legyen tivéletek,
Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjúság,
Üllői-úti fák.Másoknak is így nyíljatok,
Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát,
higgyék, örök az ifjúság,
Üllői-úti fák.Haldoklik a sárgult határ,
Üllői-úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél búsan dúdolva jár,
s megöl minden csirát.
Hová repül az ifjúság?
Feleljetek, bús lombu fák,
Üllői-úti fák.1906
Kedves Jucó! Nagyon csodás dolgokkal lepsz meg mindig, van amit azonnal megnézek van amit később.
Értékes szép helyeket, növényeket, verseket adsz nekünk. Üdvözlettel Pálinkás Marcsi
Kedves Marcsi!
Nagyon köszönöm elismerő szavaid.
Minden jót kívánok: Jucó