Szent András – András apostol
Szent András, azaz András apostol egyike volt Jézus tizenkét tanítványának. November 30-án tartott napjához közelebb eső vasárnap az advent első vasárnapja és egyben az egyházi év kezdete. A szent életének bemutatásán túl az András naphoz kapcsolódó hagyományokról és népszokásokról is szót ejtek.
Szent András – András apostol
András Galileából származott, halászatból élt. Keresztelő Szent János tanítványa volt, majd a tanító rámutatott az „Isten Bárányára” (Jézusra), András azonnal Jézus követője lett. Testvérét, Simeon Pétert is András vitte el Jézushoz. Míg András saját akaratából lett Jézus tanítványa, addig Pétert Jézus szólította fel erre a szolgálatra, később pedig az egyház alapjává tett meg.
Az András (Andreas) névnek több jelentés tartalma van: ‚ékes’ vagy ‚válaszadó’ vagy ‚férfias’ az ander, azaz ‚férfi’ szóból.
Az evangéliumokban András apostol bölcs, kulturálisan nyitott, tettre kész tanítványként jelenik meg. A Júdeában örökké fennálló idegengyűlölet ellenére szívélyes az idegen görögökhöz, meghallgatja kérésüket, és tolmácsolja is Jézus felé.
Jézus feltámadása után Kis-Ázsiában, a Fekete-tengertől délre eső vidékeken Örményországban és Kurdisztánban hirdeti a jézusi tanokat. Szolgálatának eredménye, hogy a világon először Örményországban lett államvallás a kereszténység.
Később szkítiai, trákiai és görög területeken volt misszionárius. Vértanú halálát egy hit vita okozta. Az achaiai Patrai városában az uralkodó hitvitájuk miatt börtönbe vetette, majd keresztre feszíttette egy X-formára ácsolt keresztre. A legenda szerint a saját kérésére feszítették ilyen keresztre, mivel azt mondta, hogy nem méltó a Krisztuséval azonos formájú keresztre feszítésre. Innen ered az „andráskereszt” elnevezés, amit a vasúti kereszteződéseknél ma is látunk.
András ereklyéit II. Constantius parancsára 357 körül Patraiból Konstantinápolyba szállították. Fejét 1461-ben Palaiologosz Tamás bizánci despota II. Piusz pápának ajándékozta, az ereklyét a vatikáni Szent Péter bazilikában helyezték el. Ereklyék egy részét VI. Pál pápa 1964-ben visszaajándékozta a keleti egyháznak, így ma Patraiban található a szent kisujja, koponyacsontjának teteje, és annak a keresztnek egy darabja, melyre megfeszítették.
Szent Andrást legtöbbször andráskereszttel ábrázolják, amint átfogja azt.
András-napi hagyományok, szokások
A november 30-i András naphoz viszonyítva tudjuk meghatározni az adventi időszak kezdetét. Elődeink annyira fontos dátumnak tartották Szent András apostolnak, Jézus első követőjének napját, hogy az egész november a Szent András hava nevet viselte. Egyes településeken András napján a lányok egész nap böjtöltek, majd éjjelre valamilyen férfi ruhaneműt rejtettek a párnájuk alá, hogy megálmodják, ki lesz a férjük.
Amikor még a falusi háztartásokban nem volt hűtőszekrény, a disznót csak akkor lehetett levágni, ha beállt a tartósan hideg idő. Ezért lett nálunk november 30, disznóölő Szen András ünnepe, a disznóvágások kezdete.
Csak érdekességként említem meg, hogy a spanyolok nem vágják, hanem „feláldozzák” a disznókat. Az „egyszer minden disznónak eljön a Szent Márton napja” pedig az jelzi, hogy az Ibériai-félszigeten Márton-napján, vagyis november 11-én – amikor mi libát eszünk -, kezdődik a disznóvágás.
„András bezárja a hegedűtokot” mondásunk arra utal, hogy adventidején lakodalmat, táncos összejövetelt nem rendeztek. Viszont Szent András havának utolsó napján ma is több városunkban szokás vásárt tartani.
Az András-nap férjjósló alkalom is volt. Sok helyen elterjedt az ólomöntés és az ólomból jóslás. A gombócokb papírra írt férfineveket rejtettek, majd kifőzték őket. Amelyik először feljött, az rejtette a jövendőbeli nevét.