Pünkösdi templomdíszítés Mendén
A Pünkösdi templomdíszítés Mendén egy olyan hagyomány, amelyet a 2011-ben a Szellemi Kulturális Örökségek listájára is felvettek. A Pest megyei település egyházi keretek között zajló tavaszköszöntő szokása három napos. A nyárfákat már pénteken felállítják a templomban, a virágok pedig szombat délelőtt kerültek fel az oltárkerítésre.
A pünkösdi templomdíszítés hagyománya Magyarországon
A pünkösdkor nem csak a Szentlélek eljövetele ünneplük, de a tavasz beköszöntét is. Ez a kettősség tükröződik a magyarországi pünkösdi szokásokban is, melyek közül kiemelkedik a templomok díszítése zöld ágakkal és virágokkal.
Ez a hagyomány nem csupán esztétikai élményt nyújt, de mélyebb szimbolikus jelentéssel is bír. A zöld ágak a természet újjászületését, a virágok pedig a Szentlélek kiáradását jelképezik. A díszítés során felhasznált zöld ágaknak ráadásul gyógyító erőt is tulajdonítanak.
A templomdíszítés szokása régóta él Magyarországon, de a különböző tájegységeken belül eltérő módon alakult ki. A Dunántúlon például jellemzően nyárfaágakat használnak, míg a Délvidéken tölgyfaágakat is. A díszítéshez virágokat, szalagokat és hímzett kendőket is alkalmaznak.
A templomdíszítést általában a pünkösdi szombat délutánján végzik el. A gyülekezet tagjai közösen gyűjtik össze az ágakat és a virágokat, majd feldíszítik a templom belsejét. A díszítésnek gyakran megvan a maga rendje: a fiatalabb lányok a virágfüzéreket készítik, a felnőtt nők a kendőket kötik az ágakra, a férfiak pedig azokat emelik a helyükre.
A díszített templom pünkösd vasárnapján és hétfőjén is megtekinthető. A hívek a mise után csodálhatják meg a zöldbe öltözött szentélyt, amely a Szentlélek jelenlétét és a tavasz újjászületését jelképezi.
A pünkösdi templomdíszítés nem csupán vallási hagyomány, de a közösség összetartozását is erősíti. A közös munka során a gyülekezet tagjai összekovácsolódnak, és átélik a tavasz ünnepét. Ez a hagyomány összeköti a múltat a jelennel, és biztosítja a magyar népi kultúra továbbélését.
Pünkösdi templomdíszítés Mendén
A pünkösdi templomdíszítés hagyományát évszázadok óta őrzik a Pest megyei Mendén.
Az 1700-as évek végén nyolc evangélikus család települt Mendére a Felvidékről, ők hozták magukkal a templomdíszítés szokását. Mendén ekkor még nem volt templom, ezért a szomszéd Péteriből jártak át istentiszteletet tartani. Az 1800-as évek elején a földbirtokosok egy katolikus és egy evangélikus templomot is felépítettek.
A szalagokkal, hímzett és horgolt kendőkkel feldíszített nyolc nyárfa kitölti a templom két padsora közötti belső teret. A gyülekezet tagjai a májfák alatt ülve hallgatják végig az istentisztelet.
A templomdíszítésben a gyülekezet apraja-nagyja részt vesz. Az asszonyok pünkösd előtt két héttel előveszik a kézimunkákat, kimossák, kivasalják, s ha kell, keményítik. Ezeket semmi másra nem használják, a három pünkösdi nap kivételével a fiókban várják a nagy eseményt. Az idősebbek irányítanak, hozzák a kendőiket, kézimunkáikat, csipkéiket. A férfiak a fák kivágását, szállítását, elhelyezését végzik, míg az asszonyok és gyermekek dolga a fákra kerülő textilek elkészítése, és a fák kendőkkel történő díszítése.
A díszek régebben asszonyviseletekből álltak: szalagokból, menyecskekendőkből, fejkendőkből. Ezeket az 1940-es évektől jellemzően hímzett és horgolt kézimunkákkal váltották fel.
A májfák derekára csipkepillangó kerül, amely egy négyszögletes, csipke szegéllyel díszített hímzett terítő. Középen egy olyan széles szalaggal fogják össze, amelyek régen a lányok haját díszítették.
2011-ben a mendei templomdíszítés felkerült Szellemi Kulturális Örökségek Magyarországon jegyzékébe.
