Juhász Gyula: Szeged
Fogadd szeretettel a szegedi születésű Juhász Gyula: Szeged című versét! Juhász Gyula a 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője volt, József Attila előtt a magyarság sorsának egyik legjelentősebb magyar lírai kifejezője.
Juhász Gyula: Szeged
A Tiszaparton halkan ballagok
És hallgatom, mit sírnak a habok?
E partok méla fordulóinál
Állt egyszer gőgös Attila király.
E tájon, hol a két víz összeér,
Áldozott egykor dús Ajtony vezér.
Ott fönn, ahol most vén harang dalol,
Dugonics András búsult valahol.
Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?
Itt Tömörkény, ott Gárdonyi lakott,
Petőfi Zoltán erre ballagott.
Megállok felhős tavaszég alatt
S míg megy a víz és az idő szalad,
Érzem, hogy az öreg Tisza felett
Az örök élet csillaga remeg.
További versek Juhász Gyulától
Petőfi című verse tisztelgés a nagy előd, Petőfi Sándor előtt, mert „Vár rá a nagyság és a szenvedés.” Juhász Gyula (Szeged, 1883. április 4. – Szeged, 1937. április 6.) magyar költő. A 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője, József Attila előtt a magyarság sorsának egyik legjelentősebb magyar lírai kifejezője.
Rorate vagy hajnali mise vagy angyalmise vagy aranyos mise a római katolikus egyházban advent első vasárnapjától karácsony első napjáig minden nap hajnalban tartott szentmise. Juhász Gyula verse ezt a rituálét mutatja be.
