Farsang, a mulatozás időszaka
A farsang a vízkereszttől (január 6.) húshagyókeddig, más megfogalmazás szerint a másnapi hamvazószerdáig, azaz a húsvét előtti 40 napos nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése. Hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemzik. A világ több pontján karneváli felvonulással búcsúznak a farsangi időszaktól.
Farsang, a mulatozás időszaka
Mindössze csak 5 hét telt el vízkereszt óta és már is itt a farsang farka, azaz a farsang utolsó napjai. Régen ez az időszak volt a lakodalmak időszaka. A farsangolás szokása is az ókori népek tavaszünnepéről maradt ránk.
A farsang végét a húsvét dátumából tudjuk kiszámolni. A tavaszi napéjegyenlőség (márc. 21) utáni első holdtöltét követő vasárnap a húsvét, ez 2018-ban április 1-re esik. Ha ettől visszaszámolunk 40 napot, akkor megkapjuk a farsang végét, az idén február 13-t. Ezt a napot nevezzük a Húshagyó keddnek, ez a 40 napos böjt előtti utolsó nap, amikor még szabad a tánc, a vigadalom, fogyasztható hús.
A húshagyó kedd német neve Fastnacht (böjtelőéj) volt, ebből lett bajor-osztrák nyelven Vaschanc, ami aztán nálunk előbb „fassang”, majd farsang néven terjedt el.
A böjti időszak hamvazó szerdával kezdődik. Vannak olyan évek, amikor a farsangi időszak majdnem 3 héttel hosszabb, mint az idén.
A vasárnaptól keddig tartó időszakot farsang farkának hívjuk. Farsang farkának első napja a vasárnap, ekkor tartják a legtöbb karnevált.
A farsang hétfő, más néven húshagyóhétfő, böjtelőhétfő a farsang farkának középső napja. Gyakran ezen a napon tartották az asszonyfarsangot, amikor a nők férfi módra mulathattak: korlátlanul ihattak alkoholt, zeneszó mellett nótázhattak.
A húshagyókedd, a farsang és egyben a farsang farkának utolsó napja , a farsangtemetés időpontja. Szokás még húshagyási kedd, farsangkedd, madzaghagyókedd (ez utóbbi utalás a madzagon lógó ételek, a kolbász, a szalonna evés felfüggesztésére) néven is illetni. Ezen a napon általában szalmabábut vagy koporsót égettek, hogy jelképesen lezárják a farsangot és a telet. Ez a hagyomány a mai napig él Mohácson.
A húshagyókeddet követi a hamvazószerda, ami a 40 napos nagyböjt kezdete, innentől tilos a húsfogyasztás és a mulatozás. A hamvazószerda további nevei: szárazszerda, böjtfogadó szerda.
A következő nap a torkos csütörtök, amikor egy napra fel lehetett függeszteni az épp csak megkezdett böjtöt, hogy a maradék húsételeket elfogyasszák. Sok helyen zabáló-, kövér-, vagy tobzódócsütörtöként ismerik. Szeged környékén jó zsíros ételeket főztek és sokat ettek abban a hitben, hogy így bő lesz a termés és a disznók is kövérre híznak. Az Ipoly menti falvakban kövércsütörtökön hús, pogácsa, tepertő, kolbász és káposzta került az asztalra.
Farsangi szokások, hagyományok
Az országban több helyen, például Bács-Kiskun megyében is a farsangi ételek maradékát megszárították, porrá törték és így keverték a beteg jószág ételébe, remélve, hogy a farsangi étel gyógyír az állat betegségekre.
Több helyen vágtak fekete tyúkot, hogy a ritka állat mája szerencsét hozzon és a fekete tyúk feláldozása megakadályozza a többi baromfi elhullását.
A farsangi mulatságoknak rendkívül fontos szerepük volt a párválasztásban. A vízkeresztet követő vasárnapokat menyegzős vasárnapoknak hívták, utalva arra, hogy ebben az időszakban az egyház nem tiltotta a menyegzőket. A téli időszakban a mezőgazdasági munkák szüneteltek, így ez volt a szórakozás és a párválasztás legfőbb ideje. A falvakban a legények szervezték a bálokat. A mulatságok egy része a fonóban zajlott.
A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legényeknek, akik a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjukra tűzték a bokrétát, így mentek táncolni. Ha egy legény több lánytól kapott bokrétát, azzal a lánnyal kellett először táncolnia, akitől az elsőt kapta. Kalapjukra azonban azt a bokrétát tűzték, amit a nekik legjobban tetsző lánytól kaptak. A báli szezon és táncmulatság lényege az ismerkedés, az eljegyzés volt. Az esküvőket nem vasárnap tartották, de a szószékről ilyenkor hirdette ki a pap a házasulandó pár nevét.
A farsangi mulatságok minden korosztály számára lehetőséget adtak a táncra, szórakozásra. Sok helyen az asszonyok már XV. században is külön mulatságot tartottak. Mátraalmáson az asszonyfarsang a délelőtti csoportos, maszkos felvonulásból, a férfiak tréfás „megborotválásából”, valamint az esti asszonybálból állt. Kalotaszegen ma is külön mulatnak az asszonyok. Összegyűlnek egy háznál, pálinkát, sört isznak, finom ételeket esznek, zenészt fogadnak. Férfiakat nem engednek be a terembe. Népszerűek a batyusbálok is, ahova mindenki saját készítésű finomságait viszi magával és azzal kínálgatja a mulatozó társaságot.
Ebben az időszakban szabad volt a tréfás vénlánycsúfolás is. Vénlányoknak azok a lányok számítottak, akik egy-két évvel vagy még többel túlhaladták a házasságkötés helyileg ideálisnak tartott időpontját.
Farsangi jelmezek, mulatságok
A farsangi időszak nélkülözhetetlen velejárója a jelmezes, álarcos alakoskodás. A XV. század óta szólnak az adatok a férfi-női ruhacseréről, álarcviselésről, az állatalakoskodások különböző formáiról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. Már Mátyás király idejében a királynő itáliai rokonsága művészi álarcokat küldött ajándékba a magyar rokonoknak.
A falvakban a zsánerfigurák voltak a legnépszerűbbek: a cigányasszony, ördög, kereskedő, török és egyéb főleg ijesztő, csúf figurák.
A farsang csúcspontja a farsangi időszak utolsó három napján rendezett karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. A karnevál valójában télbúcsúztató is. Számos városban rendeznek ekkor karneválokat pl. Rió de Janeiró, Velence, Köln, stb.
Magyarországon a farsang legkedveltebb eseménye, a mohácsi busójárás, ami 2009 óta az UNESCO az Emberiség Szellemi Kulturális Örökség reprezentatív listáján is megtalálható.
A farsang utolsó vasárnapjának további nevei: csonthagyóvasárnap, ötvenedvasárnap, sonkahagyóvasárnap, hathagyóvasárnap, kilencben hagyó harmad vasárnap, piroskavasárnap (piroska nevű kalács után), vővasárnap (ifjú férj a lány családjának kontójára mulatott), sardóvasárnap (sodrózás jelentése szerencsekívánás), vajhagyóvasárnap (görög katolikusoknál).
A farsanghoz is fűződnek jósló és bőséghozó szokások, farsangköszöntők. Ezekkel igyekeztek biztosítani az elkövetkezendő esztendőre a jó termést, a szerencsét, az állatok egészségét és szaporaságát.
A Dunántúlon vízkereszttől húshagyó keddig csoportosan jártak házról házra a fiúgyermekek az ünnepet köszöntő, jókívánságmondó, adománykérő énekekkel. A Drávaszögben ördögnek, katonának, halásznak, menyasszonynak öltözött férfiak járták az utcákat, és a házaknál tojást gyűjtöttek.
Medvesalján a farsang időszakában a fonókat és azokat a házakat keresték fel, ahol disznót öltek. Kedvelt alak volt a menyecske és a legény. Rossz ruhákat vettek magukra, a fejükre harisnyát húztak vagy álarcot tettek. Nem szólaltak meg, nehogy felismerjék őket. Általában a lányok öltöztek így, és vasbábának nevezték őket.
A farsangi időszak jellegzetes étele a farsangi fánk.
Leghíresebb farsangi karneválok
A február szerte a világon a farsangról, a féktelen mulatozásról, a bálokról szól. A karneváloknak a legtöbb országban több évszázados hagyománya van, mégis mindenütt egy kicsit másképp ünneplik. Megpróbáltam összeszedni, hogy melyek a leghíresebb karneválok a nagyvilágban.
