Arany János: Néma bú

Az élet tele van veszteségekkel. Mindközül azonban a legfájóbb az elfogadhatatlan, a visszafordíthatatlan, az emberélet elvesztése. Arany János: Néma bú című verse egyszerű szavakkal mondja el, mit érzünk ilyenkor.

Szeretteink elvesztésének fájdalma mély érzelmi élmény, amely különböző módon érinti az embereket. A gyász és bánat feldolgozása hosszú időt vesz igénybe, de mindenki másként éli meg. A gyász szakaszai azonosak, de az átélt érzelmek széles skáláján mozognak, ahogy az egyén mentális egészségére gyakorolt hatások is igen eltérőek.

Mindenki más megküzdési mechanizmusokkal próbál megbirkózni a nyomasztó fájdalommal. Vannak, akiknek a magány az üdvözítő megoldás, míg mások mások támogatását keresik, öngondoskodó tevékenységeket végeznek, vagy vallásos vagy spirituális hitben találnak vigaszt.

A gyász feldolgozását és szeretteinkre való emlékezést segíti aminden év november elsején tartott Mindenszentek és a november 2-i Halottak napja.

A gyógyulás és elfogadás hosszú útján segíthetnek az idézetek, versek is. Ezekben a sajátjainkhoz hasonló gondolatokkal, érzésvilággal találkozhatunk olyan megfogalmazásban, amir valószínű mi magunk képtelenek lennénk.

Kívánom, hogy Arany János szavai is segítsenek az emlékezésben.

Arany János: Néma bú

“Halnak, halnak,
Egyre halnak,
Színe, lángja a magyarnak.
Itt is egy név,
Ott is egy név,
Hányat elvisz minden egy év.

S aki még él,
Minden névnél
Összerezzen, búsan, árván:
Mint a néma
Lomblevél, ha
Egy-egy társa hull le sárgán.”