A magyar kultúra napja – január 22

1989 óta január 22-e a A magyar kultúra napja. Az ünnep rendezvényei alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.

A magyar himnusz rövid története

Kölcsey Ferenc Szatmárcsekén 1823. január 22-én tisztázta le Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból című nagy költeményét, amely Erkel Ferenc zenéjével Magyarország nemzeti himnusza lett.

A Himnusz először Kisfaludy Károly Aurora című almanachjában jelent meg, kötetben pedig 1832-ben adták ki. 30 nyelvre lefordították.

A magyarságnak a 19. századig nem volt önálló nemzeti himnusza, mind a katolikusoknak, mind a reformátusoknak saját néphimnuszuk volt.

A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben a Kölcsey versének megzenésítésére kiírt pályázatra, ahol első díjat nyert. A nyertes pályaművet először a pesti Nemzeti Színház mutatta be 1844. július 2-án és július 9-én.

Első nyilvános, szabadtéri előadása az Óbudai Hajógyárban 1844. augusztus 10-én történt, a Széchenyi nevét viselő gőzhajó avatásán.

A kiegyezési tárgyalások kezdetekor, 1865. december 14-én mikor Ferenc József Pesten megnyitotta az országgyűlést, egyfajta gesztusként a Himnusz hangjaira vonult be. 

A magyar parlamentben a himnusz kérdése először 1901-ben vetődött fel. Rátkay László interpellációjában tiltakozott amiatt, hogy „egy magyar nemzeti ünnepélyen miért zendűl meg elsőnek az osztrák néphimnusz. Nem volt itt az osztrák császár; és ha még itt is lett volna az osztrák császár: mivel egyúttal magyar király is, ott van a magyar hymnusz, üdvözöljük azzal.”

Rátkay 1903. április 23-án két paragrafusból álló törvényjavaslatot nyújtott be „az egységes magyar nemzet himnuszáról” mellékelve a Kölcsey Ferenc által írt verset és Erkel Ferenc kottáját is. Ezt az Országgyűlés elfogadta, azonban I. Ferenc József magyar király nem szentesítette, így az nem léphetett hatályba.

1916. december 30-án a magyar koronázások történetében először és egyben utoljára IV. Károly magyar király nem az osztrák, hanem a magyar Himnusz hangjaira vonult be a Mátyás-templomba.

Rákosi Mátyás pártfőtitkár Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt is buzdította egy másik, „szocialista” himnusz megalkotására. Mindketten elhárították, mondván: jó a régi himnusz, nem kell új, meg van az már írva, ahhoz sem hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet. Lecserélésére nem került sor, de az 1950-es évek első felében csupán hangszeresen, szöveg nélkül hangozhatott el.

Hivatalos nemzeti himnusszá csak a magyar alkotmány 1989-es módosításával vált, melynek 75. §-a kimondta, hogy

„ A Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.”

A Himnusz nyolc szakaszból áll, de hivatalos alkalmakkor csak az első szakaszt játsszák, illetve éneklik.

A magyar kultúra napja

A magyar kultúra napja megünneplésének ötletét Fasang Árpád zongoraművész vetette fel 1985-ben. Szavai szerint „ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is”.

A tényleges megünneplésére azonban csak évek múlva került sor. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást és 1989. januárjában ők szervezték meg az első rendezvénysorozatot.

Azóta a magyarság szerte a világban megemlékezik a magyar kulturális értékekről ezen a napon. Az emléknapon kiállításokat és koncerteket szerveznek, könyvbemutatókat, irodalmi esteket és színházi előadásokat tartanak. Megrendezik az Együtt szaval a nemzet című programot és a Magyar Drámaíró Verseny döntőjét.

Ezen a napon adják át a magyar kultúrával, az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos szakmai elismeréseket is.