Hontalan Állatok Világnapja – augusztus 16
Az International Society for Animal Rights (ISAR) szervezet kezdeményezésére augusztus 16-a 1992 óta a Hontalan Állatok Világnapja. Magyarországon is számos szervezet hívja fel a figyelmet a hontalan állatok problémájára, a kedvtelésből tartott állatok túlszaporodására, a menhelyek zsúfoltságára, és a felelős állattartás népszerűsítésének fontosságára. Magam részéről Kustra Gábor Kóbor kutya balladája című versével világítok rá a problémára.
Hontalan Állatok Világnapja
Egy felmérés szerint Magyarországon a kutyák száma meghaladhatja a 3 milliót, amelyből 2,8 millió él gazdánál, 200.000 pedig gazdátlan állat
Kustra Gábor: Kóbor kutya balladája
Fönn az égen, messzeségben,
Felkelt már az éji hold.
Alatta a szűk ösvényen
Apró, korcs kutya loholt.
Habár a lépte könnyű volt,
Haragos képe merész,
Csapzott, rút külseje alatt
Ártatlan szíve nehéz.
Ő biz` csak egy korcs kutya volt,
Aki nem kell senkinek,
Pedig olyan jó szíve volt,
Hogy azt el sem hiszitek!
A kis kutya megérezte,
Valaki nézi fentről.
Talán látja a bánatát
A sötét messzeségből.
Ki vagy, ott fönn, te sápadt hold?
Miért nézel engemet?
Ne nevess a magányomon,
Ne fájdítsd a szívemet!
Bár te lennél az egyetlen,
Érző szívű barátom!
Ám ez csak egy reménykedő,
Valószínűtlen álom.
Ha már nincs, ki meghallgasson,
Így neked ugatom el,
Szeretném, ha szeretnének!
De senkit sem érdekel!
Gazdag, úri, büszke ebek
Mindent megkapnak, mi kell.
Sajnos a kis korcs kutyákat,
Semmiképp nem tűrik el.
Beérném én kevesebbel,
Csak egy barátra vágyom!
Én lennék a legboldogabb
Csapzott eb a világon!
Tudom, szürke bundám koszos,
Bolhám is van, azt hiszem.
Ne ítéljetek el érte!
Mert nekem is van szívem!
Te sápadt hold, ezt odafönn
Talán nem is értheted,
Mert a szíved olyan hideg,
Mint fakó tekinteted.
Talán én is hold lehetnék!
Szívtelenül nem fájna,
Nem kellene bánatomat
Sírni a nagyvilágba!
Álmaimban társat látok,
Aki meg fog érteni.
Ily álomból de jó volna
Soha föl nem ébredni.
De ha mégis felébredek,
És elillan az álom,
Jéggé változtatom szívem,
Szét ne törje magányom.
Jégszívemmel útra kelek.
Oda hol a nap nevet,
Megmártózom a fényében
S felolvasztom szívemet.
