Váci Mihály: Végül
Váci Mihály: Végül című versét ajánlom szeretettel.
Váci Mihály: Végül
Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! Úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell,
hogy legalább a szíve tessék!
Fél egyedül. Csak karolják!
– s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék.
Megszelídül a magánytól,
s csak annyi kell végül már, hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?!
– Ó, nem, inkább eltűri, hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást,
azt, ami van, és azt, mi lesz még?!
Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
– azt se, hogy szeressék.
Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: rágondolva tölthessen el
egy-egy estét.
További hasonló versek
Üres kézzel jövünk – megyünk. Micsoda egyszerű szavak. És mégis micsoda tartalmas gondolat rejlik mögötte. Aranyosi Ervin verse létünk fontos kérdéseit boncolgatva választ is ad azokra.
Közeleg a halottak napja, amikor még többet gondolunk eltávozott szeretteinkre. Bár ezt a napot lehetne szebben is híni. Müller Péter például azt mondja, hogy „Halottak napja nincs, csak Szeretet napja van”. Neked is ajánlom szeretettel a sorait, mert szinte minden egyes szava lélekemelő.
