Karácsonyi érdekességek: a szaloncukor története
Igazi hungarikum az egyesével selyem- és sztaniolpapírba csomagolt, csokoládébevonatos édesség, a szaloncukor. A magyar családoknál elmaradhatatlan a karácsonyfa díszítéseként a népszerű karácsonyi desszert, amelyet Jókai Mór még szalonczukkedliként fordított. Ma már kb. 150 féle különböző fajtából válogathatunk. De vajon honnan ered a legédesebb karácsonyfadísz, és mi a szaloncukor története?
Szaloncukor története
A szaloncukor elődjének tekinthető fondant-cukrot a franciák a 14. században kezdték el készíteni. Ez a mai karácsfadísztől eltérő, kikristályosodott, felfőzött cukormassza volt.
Német bevándorló cukorművesek közvetítésével, a 19. század elején érkezett Magyarországra a cukoroldatból felfőzéssel készült, puha, kikristályosodott massza. Az édes finomságot polgári és főúri házak szalonjában kis tálkákban kínálták a vendégeknek, innen ered az édesség német neve a Salonzuckerl, amit Jókai Mór még szalonczukkedlinek fordított.
Kezdetben kézzel készítették. A 19. század végén az első magyar csokoládégyárban jelentek az első fondantkészítő gépek. A gyárat Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester alapította 1868-ban Pesten, az Ősz utcában, amit ma Szentkirályi utcának hívunk. Itt kezdték el nagyüzemben gyártani a szaloncukrot a Gerbeaud cukrászda számára.
Átszitált rizslisztbe mártották a formákat, majd beleöntötték a folyékony, főzött cukormasszát. A cukor megszáradása után fényes sztaniolpapírba csomagolták.
Az édes desszert becsomagolásának története igen romantikus. Az 1791-es években egy lyoni cukrászinas beleszeretett a szomszéd lányba. Kis cetlikra szerelmes üzeneteket, versrészleteket írt, majd a papírdarabokba apró csokoládékat csomagolt, azokkal kedveskedett a lánynak.
A főnöke, Papillot rájött, hogy a fiatalember megdázsmálja a készletét, ezért felmondott neki. Az ötletét viszont megtartotta és továbbfejlesztette: a romantikus gondolatok helyett vicceket, idézeteket, találós kérdéseket nyomtatott a csomagolás belsejébe. A csillogó papírba tekert édességet Franciaországban mai is papilotte-nak nevezik.
A szaloncukor, mint hungarikum
A szaloncukrot két okból szokták hungarikumnak tekinteni. Az egyik, hogy csak nálunk díszítik vele a karácsonyfát, egészen a 18. század végétől. A másik, hogy az első fondant-gyártő gépek tulajdonosa, Stühmer Ferenc hamburgi cukrászmester hazánkban telepedett le 1866-ban, és gőzüzemű berendezéseivel nálunk automatizálta a szaloncukorgyártást.
Kugler Henrikék még kézzel készítették el az édességet, a Gerbeaud-nak már Stühmer cége szállította. Halála után a vállalkozást felesége és sógora vitte tovább. Amikor a gyárat a szocializmusban államosították, a család egy része külföldre menekült. A márkenevet 2004-ben egy egri cég vette meg.
Kugler Géza az 1891-ben megjelent „Legújabb nagy házi cukrászat” című könyvében már 17 féle szaloncukorreceptet írt le. Ő valójában Kugler Henrik néven született, és az ő cukrászüzletét vette át Gerbeaud Emil 1884-ben.
A magyar cukrászdák az általános kínálatukon túl egyedi rendeléseket is felvettek szaloncukorra. A megrendelő határozhatta meg, hogy milyen ízű szaloncukrot, milyen színű szaloncukorpapírba kér.
Az első és a második világháború után, az elszegényedés következtében a gyári szaloncukor-termelés jelentősen lecsökkent. Az ötvenes években indult újra, ekkor jelentek meg az olcsó, csoki bevonat nélküli rózsaszín, sárga, barna konzum szaloncukrok, amelynek később csokival bevont változata is létezett. A napjainkban is igen népszerű zselés szaloncukor a hetvenes évek óta kapható. Napjainkra kb. 150 féle olcsóbb és dárgább szaloncukor közül válogathatunk.
A karácsonyfa-állítás szokása Németországból érkezett hozzánk. Eleinte mézeskaláccsal, aszalt gyümölcsökkel, papírból készített díszekkel ékesítettek. Később, az addig tálkából kínált cukorkát is a karácsonyfára helyezték. Ez a szokás csak Magyarországon terjedt el.
A világ legnagyobb, kétszázkilenc kilós szaloncukrát Budapesten készítették el 2011-ben.
Otthon is készíthetünk szaloncukrot. Ajánlom például a diós-narancsos szaloncukor receptjét.
