Szádeczky-Kardos György: Nincs időd
Rohanó világunkban semmire sincs időnk. Minden szépség, fontos dolog mellett elrohanunk. Mire pedig rájövünk, hogy mi mindent mulasztottunk el az őrült tempóban, addigra már késő. Pont ezt a helyzetet írja le Szádeczky-Kardos György: Nincs időd című verse. Olvasd el és tanulj belőle!
Szádeczky-Kardos György: Nincs időd
Szoktál-e néha meg-megállni,
És néhány percre megcsodálni,
A zöld mezőt, a sok virágot,
A dús erdőt, a zúgó fákat,
A csillagfényes éjszakákat,
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd!
Szoktál-e néha simogatni,
Sajgó sebekre enyhet adni,
A hulló könnyeket letörülni
Más boldogságán is örülni,
Meghallgatni,akinek ajka
Bánatra nyílik és panaszra,
Vigasztalni a szenvedőt?
Nem, neked erre nincs időd!
S ha est borul a késő mára,
Készülni kell a számadásra,
Mérlegre tenni egész élted
Tettél – e jót, láttál – e szépet,
És nincs más vágyad csupán ennyi:
nem rohanni, csak emberré lenni,
Hiszen már látod a temetőt!
De most már késő!…Nincs időd!
Versek, amelyek még érdekelhetnek
Érdekes ez internet. Olvashatunk mindenfélét, sajnos sok téves információt is. Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú versről is igen nehéz kideríteni, hogy valóban az 1961-ben elhunyt, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró szerezte-e vagy valaki egészen más. Akár Hemingway-nek köszönhetjük a szép sorokat, akár másnak, csak hálásak lehetünk a szerzőnek a csodálatos gondolatokért.
Én mindig szánva nézem őket
szegény meghajlott öreg nőket…
