Portugáliai Szent Erzsébet
Aragóniai Erzsébet (Zaragoza, 1277. – Estremoz, 1336. július 4.), más néven Portugáliai Szent Erzsébet (katalánul Elizabet, spanyol és portugál nyelven Izabella) a portugáliai Coimbra városának védőszentje. III. Péter aragóniai király leánya és II. András magyar király dédunokája volt, nevét nagynagynénje, Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére kapta. Szintén rózsákkal szokták ábrázolni, mert hasonló csodák történtek vele, mint Wartburg várának úrnőjével.
Portugáliai Szent Erzsébet élete
Portugáliai Szent Erzsébet III. Péter aragóniai király és Hohenstaufen Konstancia szicíliai királyi hercegnő leányaként született 1277-ben. Apja, III. Péter Árpád-házi Szent Erzsébet húgának, Magyarországi Jolán aragóniai királynénak a fiaként II. András magyar király unokája volt. Nevét tiszteletben álló rokonáról, a harmincöt évvel korábban szentté avatott nagynénjéről, Árpád-házi Szent Erzsébetről kapta.
Erzsébet tizenkét éves volt, amikor férjhez adták I. Dénes portugál királyhoz. Két gyermekük érte meg a felnőttkort. Alfonz, a trónörökös rövid trónviszály után IV. Alfonz portugál királyként követte apját a trónon. Konstancia (Constanca, 1290–1313) lányukat IV. Ferdinánd kasztíliai király vette feleségül.
Egy további gyermeküknek még a neve vagy a neme sem maradt fenn, valószínűleg még csecsemő korában meghalt.
A politikai okokból kötött házasság Erzsébetet nem tette boldoggá. A férje kicsapongó életet élt, több gyermeke is született a házasságán kívül. Erzsébet azonban mindent türelemmel viselt, és úgy imádkozott és vezekelt férje megtéréséért.
Portugáliai Szent Erzsébet magyarul nem beszélt, példaképe mégis nagynénje, Árpád-házi Szent Erzsébet volt. Mindkét szentet rózsákkal ábrázolják, hiszen hasonló csoda esett meg velük.
Izabellát Portugáliában a „Béke angyalának” is nevezték, mert ő közvetített férje és fia, Alfonz viszályában. Dénes, aki több szeretőt is tartott, elűzte feleségét, arra hivatkozva, hogy helyette Alfonzhoz húz.
Amikor I. Dénes nagy beteg lett, visszahívta a feleségét, aki haláláig ápolta a férjét. Erzsébet a férje halála után belépett a ferences rendbe.Vagyonát és ékszereit eladta, az értük kapott pénzt pedig szétosztotta a szegények és kolostorok között.
Gyalog elzarándokolt Santiago de Compostelába, Szent Jakab sírjához. Majd Coimbrába, az általa alapított klarissza kolostorba vonult vissza. A kolostort csak akkor hagyta el, amikor elindult, hogy békét közvetítsen fia, IV. Alfonz és a veje, a kasztíliai IV. Ferdinánd viszályában. Az út és a testvérháború miatt érzett fájdalom felőrölte erejét. Magas lázzal ágynak esett, és 1336. július 4-én, lánya és menye karjai között elhunyt.
Holttestét Coimbrában, a Szent Klára-kolostor templomában helyezték le. Sírja hamarosan zarándokhellyé vált, mert ereklyéi körül csodák történtek. 1626-ban avatta szentté VIII. Orbán pápa. Ünnepét felvették a római naptárba, és halálának napjára, július 4-re tették. Coimbrában minden páros évben körülhordozzák a szobrát.
A szintén portugál városban Tomarban négyévente megrendezett zenés, táncos Tabuleiros Fesztivál szintén Aragóniai Erzsébet tiszteletéről szól. A parádé csúcspontján 400 fehérbe öltözött lány a fején harmincemeletnyi kenyérrel megpakolt és virágokkal díszített tabuleiro tálat cipelve vonul fel. Ezeket az ünnep zárásakor a rászoruók kapják meg. A bőkezűség e szimbólumával I. Dénes király hitvesére, a szegényeket sokszor ételosztással segítő Aragónia Erzsébetre emlékeznek, akit hazájában Portugáliai Szent Erzsébetként is emlegetnek.
