Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli
Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli című versét ajánlom szeretettel.
Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli
Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.
További versek Kosztolányi Dezsőtől
Kosztolányi Dezső: Ilona című verse csupa zene, csupa dallam. A feleségéhez írt versben Kosztolányi az egyszerű Ilona névből fenséges dallamokat varázsol a szavak erejével.
Kosztolányi Dezső: Februári óda című verse 1934-ben íródott. S mint minden óda ez is fennkölt, magasztos tárgyú, gyakran bonyolult ritmikájú és felépítésű dallamos vers. Emelkedett hangvétel, feszült érzelmi állapot jellemzi. A műfaj legismertebb költeménye József Attila Óda című verse.
Kosztolányi Dezső: Drágakövek beszéde című költeménye a Zsivajgó természet ciklusban jelent meg, amiben a természet egy-egy jeles képviselőjéről írt egy-egy gondolatot. A sorból, a fák és az állatok mellett a természet drágakövei sem maradtak ki.
Vannak versek, amelyeknek gyakran csak egy részük ismert, mert mindig ugyan azokat a szavakat idézik a versből. Néha úgy tűnik, csupán annyi az egész vers, mert az idézett rész is kerek egész. Kosztolányi Dezső Halottak című verse pont ilyen.
