Fenyőfa állítás története – a karácsonyfasztori
Napjainkban természetesnek vesszük, hogy karácsony közeledtével szerte a világon állítanak karácsonyfát. Bár már az ókorban is tisztelték az örökzöldeket és használtak fenyőt dekorációs céllal, a karácsonyi fenyőfa állítás története jóval későbbre eredeztethető. A hosszú évek alatt a karácsonyfa díszek is jelentős átalakuláson estek át.
Fenyőfa állítás története
A karácsonyi ünnepek egyik legfőbb jelképe, szimbóluma a karácsonyfa, a karácsonykor felállított és feldíszített, általában a fenyőfélék közül választott örökzöld növény.
Nem véletlen, hogy a fenyőfát érte az a megtiszteltetés, hogy az ünnepi lakás dísze és a karácsony egyik fő szimbóluma legyen.
Az örökzöldek tisztelete már a germán, a római, az egyiptomi és a kelta kultúrákban is ismert volt. A tavasz hírnökeinek, az élet és a túlélés szimbólumának tekintették őket. Örökzöld faágakat aggattak ki otthonuk ajtajára, ablakaiba. Úgy tartották, hogy azok elűzik a boszorkányokat, a szellemeket, a gonosz lelkeket, és távoltartják a betegségeket.
Az örökzöld ágakkal való díszítést és az ehhez tartozó hiedelmeket kezdetben pogány szokásnak tartották. Sokan elítélték azokat, akik keresztényként téli fesztiválokat tartottak és vagy örökzölddel díszítették a házukat.
A középkorban szokás volt, hogy egy fiatal fát vágtak ki, ami az ifjú élet feláldozását jelképezte, hasonlóan Jézushoz, aki fiatalon áldozta fel életét az emberekért.
A karácsonyfa-állítás hagyománya a 16. században terjedt el a Német-római Birodalomban, mikor a keresztények elkezdtek feldíszített fenyőfákat állítani otthonaikban.
Az első feljegyzés karácsonyfáról Sebastian Brant német írótól származik, Strasbourgból a 15. század végéről. Ekkoriban almával, ostyával díszítették a fát.
A legenda szerint Luther Márton helyezett először gyertyákat a karácsonyfára. Egy téli estén hazafelé tartva az egyik fenyőn ragyogó csillagfényekre lett figyelmes. A magával ragadó látványt szerette volna családjának is megmutatni, ezért elővett egy fát és gyertyákat helyezett rá.
A gyertyás karácsonyfát elsőként az 1660-as évekre emlékezve Liselotte pfalzi grófnő említette 1708-ban írt levelében.
Német közvetítéssel terjedt el a fenyőfa állítás Európa többi országában, így Magyarországon is. Bécsben az első karácsonyfát a Berlinből származó Arnstein bankárcsalád házában állították fel 1814-ben. Ez akkor olyan furcsának találták, hogy a titkosrendőrség is jelentést készített róla.
Széleskörben a 20. század elején terjedt el igazából a karácsonyfa-állítás, egyre többen díszítettek fel egy kis fát vagy ágat karácsonykor.
Karácsonyfa állítás Magyarországon
Egy 1554-ből származó történelmi jegyzet alapján Magyarországon karácsonyfának nevezték a földesúrnak karácsonyi adóként beszállított tüzelőt.
Egyes források szerint Magyarországon az első karácsonyfát az első kisdedóvó létrehozója, Brunszvik Teréz grófnő állította a martonvásári Brunszvik-kastélyban 1824-ben. Míg más források szerint nem a kastélyban, hanem a rábízott krisztinavárosi kisdedeknek állította a fát.
Mások szerint Mária Dorottya württembergi hercegnő, József nádor evangélikus hitű harmadik felesége „hozta be” az országba 1819-ben.
Vannak, akik a Podmaniczky Frigyes édesanyját, Nostitz Erzsébetnek tulajdonítják az első magyar karácsonyfát.
Az új szokás a városokban viszonylag gyorsan meghonosodott. Az 1860-as években Pesten fenyővásárokat tartottak.
A magyar szépirodalomban a karácsonyfa első említése 1854-ben, Jókai Mór A koldusgyermek című, karácsonyi tárgyú elbeszélésében jelenik meg.
Karácsonyfa díszek
Az első karácsonyfa díszek még nagyon egyszerűek voltak. Főleg aranyozott és liszttel fehérre festett dió, alma, toboz, papírvirágok kerültek a fákra. A falusiak házilag készített süteményeket, édességeket, pattogatott kukoricából fűzött láncot akasztottak rá.
A karácsonyfa díszítésének magyar jellegzetessége a szaloncukor – selyem- és sztaniolpapírba csomagolt, esetleg csokoládébevonatos cukorka. A szaloncukor története is megér egy olvasást. Vidéken hosszú ideig kézzel készítették a szaloncukrot.
Nemesi és polgári körökben eredetileg az üvegdíszek voltak a legelterjedtebbek. A szabadon fújt formák után az 1840-es évektől megindult a formába fújás is. Kezdetben a természet terméseit, formáit formázták, később különféle alakok elkészítése is lehetővé vált.
Az üvegdíszek terjedésével jelentek meg a csúcsdíszek is. Ezek kezdetben csillag alakuak voltak a betlehemi csillagra emlékeztetve.
