Feinek György: Csak addig menj haza
Feinek György: Csak addig menj haza című gyönyörű versét ajánlom szeretettel.
Feinek György: Csak addig menj haza
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek…
Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza – vissza tartnak!
Két karod kitárva – ahogy a szél is neki fut a fáknak –
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!
S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad…
Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az… ÉDESANYÁDNAK!
További versek az édesanyáról
Sohonyai Attila: Édesanya című verse az egyik kedvencem a kortárs íróink költeményei közül. Gáti Oszkár nagyszerű előadásában pedig még sokkal ütősebb, mint olvasva. „Hogyha magadból minden jót szétosztasz, a legtöbb neked marad.” – hát létezik ennél szebben megfogalmazott és igazabb gondolat?
Bernát Erzsébet: Szüleimnek című versével köszönöm édesanyámnak és édesapámnak, hogy vannak/voltak. Nekem. Nekünk. Velünk. Értünk.
