Babits Mihály: Megállj!
Babits Mihály: Megállj! című versét ajánlom szeretettel.
Babits Mihály: Megállj!
Lelkem, megállj! Ily messze kóborolni
tenéked nem szabad.
Tilosba tévedsz! szokd meg otthon ülni,
meghuzni magadat.
Ez a vidék még nem látott kaszálót;
veszélyes puszta táj.
Merész madarász, vidd haza a hálót,
erre nem jár madár.
Vagy hogyha jár, tenéked vészmadár lesz,
károdra károgó.
Kerüld keresztény! Keritő határ ez,
mint egy egérfogó.
Mint egy egérfogó, ezek a szirtek
elvesztik az utat:
Akastyánszirtek, alattuk az ördög
kopácsol és kutat.
Mágnes szirtek, melyek közt csalfa kormány
iránytű, mécsvilág.
S a szirtek és a szakadékok ormán
nyíl sok sötét virág.
Százágu tüskés óriási növények,
lombjuk szél nélkül ing.
És hogyha téved valaki közéjük,
száz karját nyújtja mind.
S polypok karja e virágok karja
már amint ölel:
Ha Isten vagy az ördög nem akarja,
nem is eresztenek el.
További versek Babits Mihálytól
Babits Mihály: Az elbocsátott vad versét ajánlom szeretettel. Szentistváni Babits Mihály László Ákos költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja.
Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban… Ugye neked ismerősek Babits Mihály sorai és tudod a folytatását is? A Vihar című művet – melyből az ismert idézet származik – 1928-ban született írta Babits, de az üzenete örök érvényű. Most Bródy János zenéjével a Dunakeszi Bárdos Lajos Általános Iskola kórusának előadásában is meghallgathatod.
