Áldozócsütörtök: Urunk mennybemenetelének ünnepe (Ascensio Domini)
Az Áldozócsütörtök, más néven Urunk mennybemenetelének ünnepe, a húsvétot követő negyvenedik napon, csütörtökön ünnepelt keresztény ünnep. Ezen a napon Jézus Krisztus mennybemenetelét ünnepeljük, amikor a feltámadása után visszatért az Atyához a Mennyországba.
Áldozócsütörtök története és hagyományai
Az Áldozócsütörtök ünneplése a korai kereszténység időszakára nyúlik vissza. Az Apostolok cselekedeteiben említésre kerül, hogy Jézus Krisztus mennybemenetele után a tanítványai Jeruzsálemben maradtak, és várták a Szentlélek eljövetelét. Negyven nappal később, a Szentlélek leszállt hozzájuk, és erőt adott nekik, hogy terjesszék az evangéliumot a világban.
Jézus Krisztus mennybemenetelének leírása az Újszövetségben három helyen szerepel: Márk evangéliuma 16. fejezetében, Lukács evangéliuma 24. fejezetében és az Apostolok cselekedeteiről írt könyv 1. fejezetében.
Az ősegyház a 4. századig a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor ünnepelte. De ekkortól a Szentírásból ismert húsvét utáni 40. napra került. Legkorábbi lehetséges dátuma: április 30., a legkésőbbi pedig június 3. (húsvétvasárnap után 39., nagyszombat utáni 40. nap).
Az áldozócsütörtöknek több más neve is van: mennybemenetel, áldozócsütörtök, áldozónap, Urunk mennybemenetelének ünnepe (Ascensio Domini). A magyar katolikusok inkább az áldozócsütörtök és az áldozónap megnevezést használják, míg a protestánsok (különösen a reformátusok) a mennybemenetel megnevezést használják.
Az Áldozócsütörtök ünnepét a világ minden táján élő keresztények ünneplik. A katolikus egyházban szent ünnep, ezen a napon szentmisét tartanak, és a hívek imádkoznak Jézus Krisztus mennybemeneteléért. Sok helyen körmeneteket is tartanak, és a templomokat díszítik.
Magyarországon az Áldozócsütörtökhöz számos népi hagyomány is kapcsolódik. Ezen a napon szokás zöld ágakkal díszíteni a házakat és a templomokat. A zöld ágak a tavasz és az új élet szimbólumai.
A 12. századtól kezdett elterjedni az ünnephez kapcsolódó körmenet szokása. A középkori és kora újkori Magyarországon az áldozócsütörtöki misén a mennybemenő Krisztust ábrázoló szobrot kötelekkel felhúzták a templom mennyezetéig. Liturgikus színe a fehér.
Az ünnep emlékeztet minket arra, hogy Jézus Krisztus nemcsak meghalt a bűneinkért, hanem feltámadt is, és visszatért az Atyához a Mennyországba. Ez az ünnep reményt ad nekünk arra, hogy mi is egy napon elnyerhetjük az örök életet a Mennyországban.
