Juhász Gyula: Szerelem
A Házasság hetének kezdetén az egyik legszebbnek tartott magyar szerelmes verset hoztam. Juhász Gyula: Szerelem című költeménye nagy klasszikus, örökérvényű gondolataival könnyű azonosulni.
Juhász Gyula: Szerelem
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
További versek Juhász Gyulától
Juhász Gyula: Áldás a fenyőkre című rövidke verséhez újabb verseket is hoztam az örökzöld fenyőkről, hamár hamarosan sok otthonban fontos fellépők lesznek. Karácsonyi díszekkel megrakodva, csillagszóróktól ragyogva melegítik fel a szíveket.
Bármilyen fájdalmas is eltávozott szeretteinkre való emlékezés, lelkünk mégis megköveteli, kiharcolja. Fogadd szeretettel Juhász Gyula: Consolatio című versét, melynek kezdő sorai így hangzanak: „Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.”
Fogadd szeretettel a szegedi születésű Juhász Gyula: Szeged című versét! Juhász Gyula a 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője volt, József Attila előtt a magyarság sorsának egyik legjelentősebb magyar lírai kifejezője.
