Wass Albert: Záróvers

Wass Albert: Záróvers

Hajótörött vagyok a tengeren.

Palackomat a tengerbe vetem.

Belesóhajtottam a sorsomat,

félelmemet és sok bús gondomat.

S most száz pecséttel elzárt bánatom

a hullámok kedvének átadom.

Merül, örökre tán, a mélybe le

s aranyhalacskák játszanak vele.

De lehet, hogy még perce jő neki,

s egy bús hullám majd egyszer fölveti.

S kidobja egy kéz – tán az istené –

egy gondtalan kor lábai elé.

Borzadtan olvassák, kik rátalálnak

és úgy suttogják döbbenve, egymásnak.

”Valahol szörnyű vihar lehetett…

S a viharban egy nemzet elveszett…!”