Wass Albert: Az összetartás erejéről

Wass Albert: Az összetartás erejéről szóló írása az író saját tapasztalain nyugvó történet megfontalandó gondolatokkal az összefogásról.

szarkaláb

Wass Albert: Az összetartás erejéről

“– Tudják, én szegény fiú voltam és gyermekkoromban anyám elszegődtetett a községhez disznópásztornak.

Maguk most nevetnek, pedig a disznók előtt megemelheti a kalapját minden ember.

Tudják-e milyen jó szándékú, becsületes állatok azok?

Három éven át jártam ki a legelőre velök, tavasztól őszig.

Megismertem őket. Hűségesek, tisztességesek. Értik? Szerettek engem! Pedig én nem is voltam disznó,

csak ember…

Nyelt egyet és egy pillanatig maga elé bámult a padlóra. Aztán folytatta:

– Egy őszön makkoltatni küldtek föl a hegyekbe. Akkor történt, hogy farkasok kezdték kerülgetni a kondát.

Volt a rám bízott állatok között egy, amelyik mindig külön járt a többitől.

Egy rühes, sovány kis süldő. A többi nem tűrte meg maga között, mert, hogy maga alá piszkolt, fektiben.

Mert a disznó nagyon tiszta állat, tudják-e, az elveri magától az ilyet.

A konda szégyene volt ez a süldő.

És éppen erre mentek rá a farkasok.

– Reggel történt, alig valamivel virradat után.

Éppen kitereltem az állatokat a karámból s álmosan dűtöttem neki hátamat egy bükkfának, amikor a visítást meghallottam.

A kis rühes süldő megint valamivel távolabb túrt a többitől s azt cserkészték be a farkasok.

Négyen támadtak reá egyszerre.

De amikor én felütöttem fejemet a sivalkodásra, már valamennyi disznónak fönt volt a feje és a következő pillanatban az egész konda összeröffent s mint egy roppant fekete henger rohant reá a farkasokra.

Képzeljenek csak el kétszáz egynéhány disznót, tömötten egymás mellett, fölemelt ormánnyal rohanni,

fújva és fog csattogtatva!

Szempillantás alatt elkergették a farkasokat

s a kis rühes süldőnek néhány harapáson kívül semmi baja nem történt.

Én pedig sokat gondolkoztam akkoriban azon, hogy miért is védte meg a falka ezt az egyet, akit amúgy is kitaszított maga közül s akit azután sem fogadott vissza soha.

De csak most jöttem rá: azért, mert disznó volt az is.

– Hát látjátok, ezért szeretnék disznó lenni. Mert irigylem a disznóktól a szolidaritást, ami az én emberi falkámból hiányzik.

Mi tanokat hirdetünk és jelszavakat halmozunk jelszavakra, de közben mindenki csak önmagával törődik, nemhogy a kisujját is mozdítaná másért.

Ha akkor, ott az erdőn, az én disznófalkám is úgy viselkedik mint ma az emberi társadalom: rendre az egész falkát fölfalhatták volna a farkasok.

Mint ahogy az embereket is fölfalja rendre a gonoszság és az önzés. “

Nézd meg ezeket is!

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

18 + tizenkettő =