Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt

Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt című versét ajánlom, mert bizony az idős korban is meg lehet és meg kell találni a szépséget.

Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt.. 

Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,
amíg a lelkem égőn rátapadt,
s egy reggelen rájöttem, hogy hiába:
az ifjúság már tőlem elszaladt.
Lemostam minden kendőzést magamról,
hajamat sem festettem újra már,
mint vert vezér, a fegyverem leraktam,
s olyan vagyok most, mint egy téli táj.
Mint a felhőkbe nyúló hegytetőkön,
fejemen, ím, örökös hó ragyog,
így hordozom ezüstös koronámat,
és hófehéren újra szép vagyok.
E szépség más, mint volt az ifjúságé,
nincs benne tűz, és nincsen küzdelem,
magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma,
és ez a szépség nem lesz hűtelen.
Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.
Lassúdan járok, fűszálat se sértsek,
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!

További Várnai Zseni versek

Várnai Zseni: Szegény anyókák című versét ajánlom szeretettel.

Vénasszonyok nyarának vagy más néven indián nyárnak hívjuk a szeptember végén és október elején tapasztalható csendes, derült, meleg időt. Várnai Zseni: Vénasszonyok nyara című verse pont erről a kellemes, idilli időszakról szól.

Várnai Zseni: Csodálatos versére csak egy szót lehet mondani: csodálatos.