Müller Péter: Örök elmúlás
Az elmúlás az élet egyik legmélyebb témája, amely gyakran összefonódik az emlékekkel, a múló idővel és a végtelen körforgással. Számos irodalmi, filozófiai és spirituális gondolat létezik, mely segít megérteni és elfogadni a felfoghatatlan fájdalmat . Ilyen többek között Müller Péter: Örök elmúlás című gondolatmenete is.
Az elmúlás az élet része. Ahogy a természetben minden változik, úgy az életünk is folyamatosan átalakul. Az ősz például emlékeztet arra, hogy minden változik, elhervad, de ennek is megvan a maga szépsége és nyugalma. Az elmúlás nem a vég, hanem az átalakulás, egy új kezdet.
Márai Sándor így írta: „A halál nem az élet vége, hanem a rejtély megoldása.” Ez a gondolat arra utal, hogy az élet egy titok, az elmúlás pedig közelebb visz a megértéséhez.
Az elmúlás tudata segít értékelni a pillanatot. Amikor tudjuk, hogy minden, ami van, egyszer véget ér, akkor az élet minden percét jobban értékeljük, az apró örömöket és szeretteinket egyaránt.
Eckhart Tolle azt mondja: „Minden, amit elveszítesz, átadja a helyét annak, ami megmarad.” Az elmúlás része az, hogy ami valódi, az bennünk tovább él; az emlékek, a szeretet és a tanítások mind tovább élnek, így sosem veszítünk el mindent teljesen.
Az elmúlás lehetőségét ad a megnyugvásra, hiszen minden fájdalom, nehézség is elmúlik egyszer. Így az élet ciklikus folyamata arra tanít, hogy ne ragaszkodjunk túlzottan semmihez, de tisztelettel fogadjuk, amit hoz.
Ezek a gondolatok segítségünkre lehetnek abban, hogy az elmúlást ne félelem kísérja, hanem elfogadással szemléljük, hogy az élet körforgását értékeljük, és minden pillanatot mélyebben átéljünk.
Müller Péter: Örök elmúlás
Előzőleg már megosztottam Müller Péter azon gondolatát, hogy „Halottak napja nincs, csak Szeretet napja van”. Most nézzük további gondolatait az elmúlásról.
„Sem a szív, sem az elme nem fogja elfogadni soha, hogy van örök elmúlás és halál.
Tudod, miért?
Azért, mert nem igaz!
Mert mit kéne elfogadni? Hogy a szeretet hiábavaló, és pár évtizedes életünknek nincs semmi értelme. Tudjuk és érezzük, hogy ez nem igaz! Nem! Nem igaz!
A szeretet nem múlik el soha, és az élet, bár átváltozik, de örök!
És akit igazán önmagunknak érzünk, halhatatlan. A testünk megöregszik és elmúlik, de mi megyünk tovább. Ezért van az, hogy a bölcsek nem félnek, és aki igazán és mélyen szeret, elmúlhatatlan kincset hordoz magával, melynek értéke minden világban örök. Akit itt a halandóság világában elvesztettél, az van, és éppúgy találkozol vele, mintha el se ment volna soha.
Ha ezt nem tudod, az élet lényegét nem tudod, és önmagadat sem ismered.”
