Móra Ferenc: Fecskehívogató
Móra Ferenc: Fecskehívogató című versét ajánlom szeretettel.
Móra Ferenc: Fecskehívogató
Villásfarkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!
Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.
Rózsa, rózsa, piros rózsa
nyitogatja kelyhét;
itt a tavasz, lessük, várjuk
a csicsergő fecskét.
További olvasnivalók Móra Ferenctől
Móra Ferenc (1879-1934) a huszadik századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. Egy kiskunfélegyházi szűcsmester fia volt, innen küzdötte fel magát legnevesebb írónk közé, és mindemellett muzeológusként is kimagasló életművet hagyott hátra. Fontos volt számára a családi kötelék, az édesapa. Egyik legismertebb művében, a Kincskereső kisködmön című önéletrajzi elemekre épülő ifjúsági regényében is fontos szerepet játszanak a szülei. Apám című versében a szeretett édesapa elvesztéséről ír.
Móra Ferenc Anyának című verse a szeretett édesanyára kért áldást a természet szépségeit segítségül hívva fogalmazza meg. Egyszerűen, érthetően, szerethetően.
Móra Ferenc: Este című versét egyetlen lányához, a Pankának becézett Móra Annához írta.
Móra Ferenc: Este
Este van, este van,
édesapa fáradt –
aranyhajú lányom,
te bonts nekem ágyat.
Szelíden te simítsd
puhára a vánkost,
ágyam szélire is,
te ülj ide mármost.
Homlokomon a bú
nagyon elborongott,
kicsi száddal róla
leheld el a gondot.
Virágfejecskédet
hajtsd szívem fölébe,
nevess éjszakára
csillagot beléje.
Mesélj is majd egyet
szegény apukádnak,
úgy mintha mesélnél
a hajasbabának:
„Volt egy szegény ember
nagy Meseországban,
nem volt mása csak egy
aranyhajú lánya…”
