Márai Sándor: Füveskönyv – A világ hívásáról

Márai Sándor Füveskönyve olyan olvasmány, amit nem lehet félvállról venni. A benne lévő szavakat meg kell rágni, meg kell érteni. Többször idéztem már belőle, például arról, hogy negyven éves korára mindent tud az ember, vagy az élet értékéről. Ma pedig a világ hívásáról szóló részt ajánlom figyelmedbe.

Füle Lajos: Fényjáték

 

Márai Sándor: Füveskönyv – A világ hívásáról

Sok bonyodalmat és zavart okozott életemben a világ hívásának, vonzásának s a lényemtől és hajlamaimtól idegen világi szereplésnek állandó összeütközése. Mert az emberek társas lények, s ez a szép hajlam egyáltalán nem megvetni való bennük: helyes, ha az emberek keresik egymás társaságát, értelmes és baráti hangulatú beszélgetések során megismerik egymás nézeteit, s ha legtöbbször nem is kapnak mást az együttlétektől, mint az élet magányának időleges feloldását, már ez is megérte azt a kevés fáradságot és kényelmetlenséget, amely az ilyen összejövetelek ára. Az ember társas lény, s legtöbbször éppen társaságban bontja ki jellemének szép képességeit: aki méltányosan és türelmesen társalog, meggondolt és kellemesen fogalmazott párbeszédben iparkodik megismerni embertársai nézeteit a világról és az emberi sorskérdésekről, türelmesen felel az ellenvetésekre, nem ítél idő előtt, jól fogalmazza meg válaszait és aztán alkalmazkodásból, udvariasságból sem hajlandó eltérni attól, amit igazságnak megismert: az ilyen ember tulajdonképpen a legszebb emberi feladatot végzi, mikor társaságba megy, s ott megismeri embertársai véleményét és nem hallgatja el a magáét….

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

15 − tizennégy =