Laczfi János: Kerti kaland

Laczfi János: Kerti kaland című humoros, kedves versét ajánlom figyelmedbe. Mi másról szólna, mint a KERT és az ÉSZ párosáról.

Laczfi János: Kerti kaland

Volt egy kertész,
Meg a kertje,
Őt mindenki
Irigyelte.

Nem a kertet,
Csak a kertészt,
De a kertért
Irigyelték.

Cseresznyéje
Pingponglabda,
Kézilabda
Egy-egy alma.

S nem mondom mek-
Kora dinnyék:
Ha mondanám,
El se hinnék.

Volt akkora
Úritökje,
Hogy szemünket
Is kibökje.

Hízott persze
Gömbölyűre,
Nem szemet bö-
Kő hegyűre…

Ez a kertész
Egyszer látta,
Hogy a kertet
Vakond rágja.

Itt is, ott is
Nőtt egy pukli,
Sose lehet
Ezt megszokni.

Félt, odalesz
A gyümölcse,
Nem nő fáin
Tán még zöld se.

Lesben állt hát
Éjjel-nappal,
Ásó-kapa-
Nagyharanggal.

(Nagyharangot
Azért mondok,
Mert az adja
Meg a rangot.)

Ahogy így áll,
Ahogy ásít,
Karja zsibbad,
Lába vásik,

Ahogy őrzi
Kertjét ottan,
Egyik túrás
Kicsit moccan.

Göndör kis föld
Róla döccen,
– Na, nem hiá-
Ba őrködtem!

Emelte a
Szívlapátot…
Le is tette…
Olyat látott!

Nem vakond jön
Ki a földből…
Aki nézi,
Mindjárt földől.

Fütyörésző
Kicsi ember
Mászott elő
Kényelemmel.

Fején sapka,
Manóforma,
Nem pirosabb,
Mint az orra.

Megállt csípő-
Re tett kézzel,
S így szólt: – Te meg
Mit fürkészel?

Kerti manót
Sose láttál?
Rusnyább volnék
Tán a vártnál?

Mért állsz ott a
Szívlapáttal?
Manót ölni
Egy sem átall?

Mondd csak, honnan
Van szép kerted?
Tán gyümölcsét
Te nevelted?

Ha én ott lenn
Nem gondoznám,
A gyümölcsét
Sose hozná!

Almád lenne
Pingponglabda,
Mákszemet hoz-
Na a meggyfa!

Agyoncsapni
Szabad engem:
Fityisz sem nő
Majd a kertben!

Mondania
Nem kell kétszer,
Kertészséghez
KERT és ÉSZ kell.

Manójával
Megegyeztek,
Készít neki
Tálba meggyet,

Készít neki
Egrest, ánizst,
Kupicányi
Pálinkát is.

Amíg nőnek
A növények,
Hallatszik két-
Féle ének:

Egyik mélyből,
Szól magasan,
Másik mélyen
A magasban.

Élnek-nőnek
A növények,
Ők sem halnak,
Inkább élnek.

Ki nem hiszi,
Annak orrát
Nőjék be nagy,
Zöld uborkák!