Egyszerű húsvéti locsolóversek – népköltések
Hagyományos, egyszerű, csupán pár soros húsvéti locsolóversek legszebbjeit hoztam. Egytől egyig népköltés. Van amelyik vers és van közte olyan is, amit meg is zenésítettek, azaz egy népdal szövege. Mert ha húsvét, akkor elmaradhatatlan a locsolkodás. Szemezgess kedvedre!
Húsvéti locsolóversek
Ákom-bákom, berkenye;
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.
Én kicsike vagyok,
A fogaim nagyok.
Adjanak egy kalácsot,
Hogy harapjak nagyot!
Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág;
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával.
Teljék a tarisnya szép, piros tojással!
Húsvét másodnapján az jutott eszembe:
Csapot, vízipuskát vettem a kezembe.
Elindultam véle hímes tojást szedni.
Adjatok hát, lányok, ha nem sajnáljátok!
Mert ha sajnáljátok, vízipuskám készen:
Ablakidon betartom, nyoszolyádra zúdítom.
Én kis kertészlegény vagyok:
Virágokat locsolgatok.
Azt hallottam, hogy egy rózsa
El akar hervadni.
Szabad megöntözni?
E húsvét ünnepnek második reggelén
Tudják azt már magik, mért jöttem ide én.
Hamar hát előmbe, százszorszép leányok,
Piros rózsavizem hadd öntözzem rátok!
Aztán nyugodt szívvel innen távozhatok,
Emlékül néhány szép piros tojást kapok.
Szépen kérem az apját,
De még szebben az anyját:
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját!
Hadd nőjön nagyra,
Mint a csikó farka;
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza.
Szabad-e locsolni?
Van e háznak rózsabokra,
nyúljék élte sok napokra,
hogy virítson, mint rózsaszál;
megöntözném: ennyiből áll
e kis kertész fáradsága,
piros tojás a váltsága.
Jó reggelt, jó reggelt,
kedves liliomszál,
megöntözlek rózsavízzel,
hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
piros tojást láttam,
bárány húzta rengő kocsin,
mindjárt ide szálltam.
Nesze hát rózsavíz,
gyöngyöm, gyöngyvirágom,
hol a tojás, piros tojás,
tarisznyámba várom.
