Fagyosszentek: Pongrác, Szervác, Bonifác és társaik

A magyar néphagyomány szerint az érzékeny növényeket, mint például a paradicsom és az uborka csak a fagyosszentek után lehet ültetni. Kik azok a fagyosszentek? Mikor van a napjuk? Minderre választ kapsz, ha tovább olvasol.

Kik azok a fagyosszentek? Mikor van a napjuk?

A fagyosszentek a magyar népi hagyomány szerint a május 12-14 közé eső napok, amikor a nép megfigyelések szerint még előfordulhatnak fagyok. Ezeken a napokon Pongrác, Szervác, Bonifác napok szerepelnek a naptárban.

Egyes helyeken a május 15-i Zsófia napot is a fagyosszentek közé sorolták, csakúgy, mint a május 25-i Orbán napot.

Ezeken a napokon Pongrác és Szent Bonifác vértanúkra, valamint Szent Szervác püspökre emlékezünk, akiknek mellesleg semmi közük nem volt az időjáráshoz. A fagyokat hozó május 12-14 napok épp az Ő névnapjukra esnek, így nevük összeforrt a fagyosszentek kifejezéssel a közép-európai, így a magyar néphagyományban is.

A másusi fagyok azért kaptak kiemelt figyelmet, mert a zsenge növényzet leginkább ilyenkor sínyli meg a hirtelen jött mínuszokat és hideget. A várható májusi fagyok miatt a kényesebb növények palántáit (uborka, paradicsom, bab) csak a fagyosszentek után ültették ki a szabadba.

Fagyosszentek a naptárban

Szent Pongrác vértanú – május 12

Szent Pongrác az ázsiai Frígiában született a 4. században, a szüleit korán elvesztette. A tizennégy éves fiú ekkor nagybátyjával, Dénessel Rómába költözött. Itt találkoztak a keresztényekkel, megkeresztelkedtek, részt vettek a közösség imáin és áldozati ünnepein. Elfogása után Pongrác a császár előtt bátran védelmezte hitét és a keresztényeket, ezért lefejezték.

A késő középkor óta Pongrácot a tizennégy segítőszent közé sorolják.

Szent Szervác püspök -május 13

Tongeren püspöke volt, majd a mai Hollnadia területén lévő Maastricht városába települt át és az ottani egyházmegye püspöke lett. Jelentős szerepe volt a kereszténység terjesztésében Németalföldön.

A legenda szerint, mikor a hunok Rómához közeledtek, Szervác az apostolok sírjánál imádkozott a veszedelem elhárításáért. A harmadik nap végén látomása volt: Szent Péter jelentette neki, hogy a gallok bűnei miatt Isten ítélete nem marad el, de az ő szülővárosát, Maastrichtet Isten megkíméli.

Szervác sírja fölé templomot emeltek fölé és búcsújáró hellyé vált. Sírjánál, ereklyéinél sok beteg meggyógyult.

Szent Bonifác vértanú – május 14

Egy Aglaida nevű nemes hölgy szeretője és vagyonának őrzője volt. Később isteni intésre megbánták bűneiket, és Bonifác a vértanúk holttesteinek megkeresésére indult, hogy üdvösséget nyerjen. Amikor elfogták, megvallotta kereszténységét. Felakasztatták, és testét addig szaggattatták vaskarmokkal, mígnem előtűntek csontjai. Bonifác az égre tekintve derűsen viselte a fájdalmakat.

Ezután a szájába forró ólmot öntetettek, majd Bonifác testét fejjel lefelé a fortyogó szurokba tették. Mivel ez sem ártott neki, lefejezték.