Érdekességek az illatos ibolya virágról
A természet apró csodái között különleges helyet foglal el szívemben a tavasz egyik első hírnöke, az illatos ibolya. Szépségével, szerénységével, szívósságával azon kevés növények egyike, amelyet szinte a világ minden pontján megtalálhatunk. A mérsékelt égövön túl trópusi és szubtrópusi területeken épp úgy megcsodálható, mint az Andokban 4600 méteres magasságban. Az illatos ibolya nagyon igénytelen növény, Magyarországon erdőkben, réteken gyakran találkozhatunk vele. Néhány kevéssé ismert érdekességet hoztam az ibolya virágról, szimbolikájáról és felhasználásáról.
Érdekességek az illatos ibolyáról
Az illatos ibolya az ibolyafélék (Violaceae) családjába tartozó, kora tavasszal nyíló, évelő, lila virágú növényke. Az ibolyafélék nemzetségébe 450 faj tartozik. A fajok jelentős része a természetben szabadon is megél. Egyes fajok levele lándzsás, másoké igen széles, szárnyas, ujjas vagy akár pajzs alakú is lehet. A magashegyi fajok apró, bőrnemű, éles-szögletes, sokszor pikkelyszerű levele a megvastagodott hajtásra borul.
A Kárpát-medencében megtalálható ibolya fajok lila, vagy fehér virágai a tavasz közepéig nyílnak.
A Kárpátokban 1500-2000 méteres magasságban sárga ibolyát is találunk. Öttagú virágainak két középső szirma eláll vagy lefelé konyul. Virágait rovarok porozzák be. A nektárra gyűlő rovarok szétnyomják a porzókat, az ezek közé bepotyogott virágpor rájuk tapad.
Az ibolya nemzetség tagja, így tehát az ibolya közvetlen rokona az árvácska is. Míg az ibolya évelő, addig az árvácska kétnyári növény. Az általánosan ismert kerti árvácskán túl létezik apró virágú változata is, aminek a virága alig nagyobb az ibolyáénál. Míg az ibolya csak kevés színben érhető el, az árvácskát a nemesítéseknek köszönhető szinte minden színben megtaláljuk.
Érdemes még tudni az ibolyáról, hogy szép enyhe őszön újravirágzása is előfordul. Érdekes látvány, amikor a toktermés mellett a virágzó szálak is megjelennek.
Magjait elszórja, így évről évre egyre nagyobb területet fog el magának.
Több mitológiai történet, valamint népszokás és babona is kapcsolódik hozzájuk, gyógyító és védelmező hatást tulajdonítottak nekik.
Ibolya szimbólumrendszere
Az illatos ibolya katolikus egyházban a virrasztás és a nagyböjt jelképe lett. A régi Mária-énekekben gyakran hasonlítják Máriához, akit ibolyabokornak vagy ibolyamezőnek is neveznek. Viola vagy lila színe miatt az ibolya a szenvedő Úr jelképe is.
A görög mitológiában Afroditét – aki a szépség mellett a virágok és kertek istennője is – gyakran ibolyából font koszorúval ábrázolják.
Egy görög monda szerint viola ott nőtt először, ahol Orpheusz aludt. Egy másik szerint pedig Persephoné lába nyomán keltek életre. A Földisten Attisszal is kapcsolatba hozzák, akinek kihullott véréből ibolyák nőttek. Arisztofanész költő és drámaíró azt írta, hogy Athén ibolya-koszorús város.
Az ókorban számos kór ellen alkalmazták, tisztító hatása miatt nagyobb lakomák alatt ibolyakoszorúként viselték. A gazdag római polgárok gyakran szórtak ibolya szirmokat a borukba, úgy tartották ez megóvja őket a részegségtől és a másnaposságtól.
A mohamedán hit szerint az ibolya (Viola) az emberiség ősatyjának, a Paradicsomból kiűzött Ádámnak bánatkönnyeiből fakadt.
Az ibolya a szerelem, a szelídség, az önfeláldozás és az alázatosság jelképe.
Fehér ibolya jelentése: adjunk még egy esélyt, fiatalos ártatlanság.
Lila ibolya jelentése: hűség és szerényég
Mondásainkban is megtalálható: „szerény, mint az ibolya”, „alulról szagolja az ibolyát”.
Napóleon rajongott az ibolyáért, száműzetése alatt a Le Caporal La Violetta, azaz Ibolya káplár álnevet használta. Második feleségének, Mária Lujza császárnénak egy Párma melletti kolostorban készíttették el a saját ibolya illatú parfümjét.
Sissi (Erzsébet királyné) is rajongott a bájos virágért, és a kandírozott ibolya volt az egyik kedvenc édessége, sőt ibolya fagylaltot is szívesen fogyasztott.
Zelk Zoltán is szánt egy verset szépségének, Juhász Gyula pedig egyenesen Mona Lisa mosolyához hasonlította az apró virágok szépségét.
Illatos ibolya felhasználása
Az ibolya is az ehető növények közé tartozik. Virága kandírozottan vagy nyersen sütemények, pudingok, jégkrémek díszítésére használható. A friss virágok salátákba, cukrok, teák, ecetek illatosítására is alkalmasak. Levelét saláták készítésénél használhatjuk, vagy főve levesek, szaftos ételek ízesítőjeként kiváló.
Az illatos ibolya virágából Franciaországban és Olaszországban olajat sajtolnak. Sok női parfüm virágillatának eleme az ibolyaillat. Az ibolyavirág-olaj az egyik legdrágább illatszer alapanyag, így érthető, hogy sok helyen kimondottan illatszeripari célokra termesztik. Az ibolyának nemcsak a virága, hanem a levelei is tartalmaznak illóolajat. A lepárolt ibolyalevél-olaj is nagyon értékes, ami nem is csoda, hisz 20 g tiszta olaj körülbeül 1 tonna levélből állítható elő.
Friss vagy szárított virágából készített szörp vagyy forrázat enyhe hashajtó, de hörghurut, köhögés, álmatlanság, fejfájás elleni teákba és idegnyugtató szerként is használhatjuk.
Az egyes fajok leveleit sebek gyógyítására is használják Dél-Amerikában. Kínában egyes fajokat főzeléknövénynek termesztenek.
Leveléből nyálkaoldó, izzasztó és vértisztító hatású, virágjából nyálkaoldó, idegnyugtató és vérnyomáscsökkentő szert készítenek.
