Augusztus 20 az új kenyér ünnepe is
Napjainkban augusztus 20-án elsősorban az államalapításra és az államalapító Szent Istvánra emlékezve ünneplünk. A rendszerváltás előtt inkább Alkotmány ünnepének vagy új kenyér ünnepének hívták. De hogyan és miért is lett az új kenyér ünnepe?
Augusztus 20 az új kenyér ünnepe is
A második világháború után nem volt kívánatos Szent István ünnepelni, ezért vált augusztus 20-a a hajdani aratóünnepeket, aratóbálokat idéző új kenyér ünnepévé. Az aratás zárásaként miniszteri felhívásra 1901-ben kezdtek ünnepségeket tartani. Ezt felelevenítve lett augusztus 20-a az aratás és friss búzából készített új kenyér ünnepe.
A búzából őrölt liszt mindig is az egyik legfontosabb konyhai alapanyag volt. A legszegényebb családok kamrájából sem hiányozhatott. Belőle készül a házi gyúrt tészta, ami régen is az egyik legolcsóbb, ugyanakkor laktató ételnek számított. Frissen és szárított formában is fogyasztották, szárítva a pásztorok kedvencének, a slambucnak is az egyik alapanyaga volt.
A kenyér, mint az egyik alapélelmiszer az egyházi szimbolikában is jelentős helyet foglal el. A kenyér és só az élet örökkévalóságának és folytonosságának szimbólumai. „Isten áldása” névvel is szokás emlegetni, a termékenység, a bőség szimbóluma, ugyanakkor áldozati étel is.
A kenyér mindig nagy becsben volt, nem volt szabad rálépni, eldobni. Ha leesett a földre, meg kellett csókolni, de legalább ráfújni. Karácsonykor még az asztalterítőt sem volt szabad lerázni, gyűjtögetni kellett a karácsonyi morzsát.
A kenyeret régen mindig kovásszal készítették, kemencében sütötték. Azok, akiknek nem volt kemencéjük, összeállították a tésztát és elvitték a „bérsütödébe”. A kovászt nem volt szabad kölcsönadni, a tésztát dicsérni.
Az esküvő után az ifjú párt kenyérrel és sóval kínálták. A közösen elfogyasztott falatka azt szimbolizálta, hogy együtt osztoznak az élet örömeiben és bánataiban is. Az új házba vitt kenyér és só a háziak jólétét hivatott biztosítani. A szláv népeknél még ma is előfordul, hogy kenyérrel és sóval köszöntik a vendéget.
Magyarországon a kenyér legfontosabb alapanyaga hagyományosan a búza, ebből készül a fehér kenyér. Rozskenyeret elsősorban a Nyugat- és Közép-Dunántúlon, a Duna–Tisza közén és a Nyírségben készítettek. Székelyföldön igen kedvelt az árpából és kukoricából készített kenyér. De ne feledkezzünk meg az erdélyi pityókás (burgonyás) kenyérről sem. A durumbúzás kenyér napjaink nagy slágere.
Az augusztusi koszorúzáshoz, ünnepségekhez gyakran gabonakoszorút készítenek, amit nemzeti szalaggal kötnek át.
