Assisi Szent Ferenc napja – október 4
Október 4-e Assisi Szent Ferenc napja. A 13. században élt Assisi Szent Ferenc (latinul: Franciscus Assisiensis) az egyik legismertebb katolikus szent, a krisztusi szegénység és szerénység mintaképe, a ferences rend megalapítója, Itália, illetve a mai Olaszország, az állatok, a kereskedők és a természet védőszentje. A 2013-ban pápává választott Jorge Mario Bergoglio bíboros az ő tiszteletére vette fel a Ferenc nevet.
Assisi Szent Ferenc élete
Assisi Szent Ferenc (Assisi, 1182. július 5. – Assisi, 1226. október 3.) előnevét az olasz városról kapta ahol született és egész életében élt. Eredeti neve Giovanni di Pietro Bernardone. Édesanyja francia nemesasszony volt, ő adta neki a Francesco (=Franciácska) beceneve. Édesapja Pietro di Bernardone, assisi-beli gazdag kelmekereskedő volt.
Ferenc tanulással töltötte ifjúsága nagy részét. Több nyelven folyékonyan beszélt, köztük latinul is. Amikor 1201-ben Assisi hadba indult az ellenséges Perugia ellen, s ő is csatlakozott a harcoló csapatokhoz. Collestradánál egy sebesülés miatt fogságba esett, csak egy év raboskodás után tért haza.
1205-ben újra elindult harcolni, de egy különös látomás hatására visszatért szülővárosába. Ezután kerülte a világias időtöltéseket, helyette inkább magányos helyeken imádkozott, s az Assisi mellett élő leprásokat ápolta.
Egy nap a Szent Damján templomban a megfeszített Jézus képmása életre kelt előtte, és háromszor így szólt hozzá: „Ferenc, Ferenc, menj és javítsd meg a házamat, mert látod, hogy romokba dől.” Ferenc ezt úgy értelmezte, hogy a rossz állapotban levő templomra vonatkozik, ezért eladta a lovát és az apja kelméinek egy részét, hogy az árát a templom papjának adományozza.
Pietro nagyon felháborodott fia cselekedetein, aminek hatására Ferenc lemondott örökségéről, és a következő néhány hónapban koldusként tengődött Assisi környékén.
1209-ben a Máté evangéliuma 10:9 sorainak hatására elhatározta, hogy apostoli szegénységben folytatja életét. Csuhában, mezítláb, anyagi javak nélkül elkezdett a megtérésről prédikálni. Hamarosan többen is csatlakoztak hozzá. Szegénységi fogadalmat tettek, és vállalták, hogy életüket Isten szolgálatának szentelik.
Ferenc soha nem szenteltette pappá magát, a közösségben egyenrangú testvérekként éltek együtt.Tizenegy első követőjével Rómába mentek, hogy a pápa engedélyét kérjék egy új rend megalapításához. III. Ince pápa rendjük szabályzatát 1209. április 16-án hagyta jóvá, azt a dátumot tekintik a ferences rend hivatalos megalapításának.
Az új rend gyorsan gyarapodott, egyre népszerűbb lett a nemesség körében is. Amikor a később szintén szentté avatott Assisi Szent Klára hallotta őt prédikálni, ráébredt elhivatottságára. 1211. március 28-án, virágvasárnap Ferenc a Porziuncola kápolnában találkozott Klárával és megalapították a klarisszáknak nevezett női rendet.
1223-ban imádkozás közben, megjelentek testén a stigmák, a testi sebek, hegek Jézus keresztre feszítésének sebeivel megegyező helyeken. 1226-os halála után hozták nyilvánosságra a rajta megjelenő stigmák létét, kiemelve azt, hogy az addig ismertté vált stigmatizált szentek közül ő az első, akinek testén az összes stigma megjelent, azaz a bordáján lévő lándzsaszúrás is.
Szenté avatása
Assisi Szent Ferencről számos legenda terjedt el. Egyes források szerint prédikált az állatoknak is, akik értették a szavait. Éppen ezért a különféle ábrázolásokon, festményeken, szobrokon az alakja gyakran látható állatok, elsősorban madarak társaságában. Az állatok világnapját 1931 óta Szent Ferenc emléknapján, október 4-én ünnepelik.
Ferenc életét és legendáját a Fioretti (Virágoskert) című mű örökítette meg, melynek több fordítása és átdolgozása ismert, 1476-ban jelent meg először nyomtatásban is.
1228 július 16-án IX. Gergely pápa szentté avatta, és a következő napon letette az Assisi Szent Ferenc-bazilika alapkövét.
Személyét számos művész megörökítette (például Liszt Ferenc, Roberto Rossellini), és a katolikus közösségek által lakott helyeken, számos templom, közterület, kisebb városrész, vagy nagyváros közvetett vagy közvetlen névadója.
