A Nyelvek Európai Napja – szeptember 26
Minden év szeptember 26-a az Európa Tanács kezdeményezésére a Nyelvek Európai Napja. Az Európai Unió tagországaiban először 2001 őszén rendezték meg. Ennek sikerén felbuzdulva azóta minden évben megemlékeznek a csaknem 200 különböző európai nyelvről. Az Európa-szerte megrendezett programok célja, hogy felhívják a figyelmet a nyelvtanulás fontosságára, a nemzetek közötti kapcsolatok és együttműködések fejlesztésére és a kulturális különbségek megőrzésére. Most néhány idézetet is hoztam a nyelvekről és használatukról.
Európai nyelvek
„Európában körülbelül 225 őshonos nyelv van – ez a világ nyelvének nagyjából 3%-a. [5] Az európai nyelvek többsége indoeurópai eredetű . A 18. század végétől Európa legelterjedtebb nyelve (mind földrajzilag, mind az anyanyelvi beszélők számát tekintve) az orosz , amely a franciát váltotta fel. Ha csak az anyanyelvi beszélőket számoljuk, körülbelül 150 millió európai beszél napi szinten oroszul, ezt követi a német (kb. 95 millió), a török (kb. 80 millió), az angol és a francia (mindegyik 65 millió), az olasz (kb. 60 mil.), spanyolés lengyel (40 millió), ukrán (30 millió) és román (26 millió). Ami az idegennyelv-tanulást illeti, Európában jelenleg az angol a legnépszerűbb idegen nyelv, ezt követi a német, a francia, az olasz, az orosz és a spanyol.” – olvasható a wikipédiában.
Az Európai Uniónak (EU) 24 hivatalos nyelve van: angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, horvát, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák, szlovén. Az Európai Parlament mind a 27 tagállam hivatalos nyelvet elfogadja munkanyelvként. Az angol, a francia és a német számít az Európai Bizottság „eljárási” nyelvének.
Nyelvek európai napja – idézetek
„Egy új világ kezdődik minden nyelv küszöbén, a szépség új birodalma, új értelmi és érzelmi törvényekkel.”
Kosztolányi Dezső
„De hát miért is van annyiféle nyelv a világon? A költő csak néz és csodálkozik. Nem, nem gondol a nyelvek kialakulásának oly homályos őstörténetére (vagy élettanára? lélektanára, filozófiájára?), csak a saját mesterségére gondol. Hiszen ő – a versíró – érzi legerősebben a nyelvvel élők között egy-egy kifejezés másképp-nem-lehet-jét, mozdíthatatlan evidenciáját, szavakba horgonyzottságát. Mindig újra kínos tapasztalat rájönnie, hogy a költői evidencia anyanyelvi határig tart. Mért is hívhatják az asztalt table-nak, ha asztalnak hívják? Mért hívhatják másképp a hattyút, a vért, a jobbra csavaró borkősavat? Hány nyelv férhet el az emberiség tudatában? Vagy ne kérdezzük ezt? Ne kérdezzük, hogy hány angyal férhet el egy tű hegyén?”
Nemes Nagy Ágnes
„Ha más nyelven beszélek, mindig kissé elfogódott leszek, de bátrabb, egyenesebb. Meg vagyok fosztva attól, hogy a szók közötti csönddel, az ezredik árnyalattal hassak. Mégis bizonyos szabadságot ad ez. Általában az tapasztalom, hogy a kellemes dolgokat anyanyelvemen tudom inkább közölni, de a kellemetlen dolgok – fölmondani egy régi hű alkalmazottnak, vitatkozni egy szerződés kétes pontjairól, gorombáskodni a pincérrel, szemébe vágni valakinek a nyers és kínos igazságot – könnyebben mennek más nyelven. Szerelmet vallani az anyanyelvemen óhajtok, de szakítani idegen nyelven. Verset írni magyarul, de kritikát lehetőleg portugálul.”
Kosztolányi Dezső
