A szavak ereje és csodája

Tavasz volt. A fák zöldelltek, a madarak csicsergtek, de az éledező természet látványa nem mindenki számára hozott örömet. Egy vak ember órák óta ült egy épület lépcsőjén, kalapja a lábánál, rajta egy táblával: „Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”. Az emberek csak elrohantak mellette, a kalapban alig gyűlt a pénz. Újabb hosszú órák teltek volna el így, ha egy sietős léptekkel közlekedő újságíró fel nem figyel a szomorúan üldögélő rászorolóra és egy egyszerű gesztussal csodát nem tesz. Mert bizony, ahogy Popper Péter tanulságos rövid történetéből kiderül, a szavak ereje csodákra képes.

A szavak ereje és csodája

Immár 14 éve, hogy Popper Péter magyar pszichológus, klinikai gyermek-szakpszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár, író eltávozott közülünk. Ennek ellenére örökérvényű szavai, tanításai és idézetei rendre visszatérnek, mert azoknak is van ereje, képesek megváltoztatni a gondolkodásunkat és szebbé tenni napjainkat.

A vak emberről szóló tanulságos története arra tanít, hogy érdemes más szemszögből is ránézni a dolgokra és egy egysezrű kis változtatással csodát tehetünk.

Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel:
“Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”
Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt:
“Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.”
Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt:
“Tavasz van, és én nem láthatom.”
Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul!