Szerelmi vallomások napja – november 26
Ősszel is van egy szerelmeseknek szóló napunk: november 26-a a szerelmi vallomások napja. Célja, hogy kifejezhessük szerelmes érzéseinket egy másik személy iránt. Például úgy, hogy írunk neki egy szerelmes levelet. Néhány híres szerelmi vallomás rövid történetével buzdítalak arra, hogy bátran vesd papírra gondolataid az imádott személy legnagyobb örömére.
Szerelmi vallomások napja – november 26
Sok híres ember szerelmes levelei váltak ismertté. Az egyik legszebbnek Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán levélváltását tartják, akiknek a 16 évig tartó legendás szerelme televolt érzelmi viharokkal. A két színművész iszonyatos mélységeket és magasságokat is megélt, de mindig ezer fokon égtek. Számos gyönyörű szerelmes levelet írtak egymásnak. Legismertebb az, amit Latinovits Zoltán egy évvel a halála előtt írt Ruttkai Évának.
A levél legszebb részét itt olvashatod el:
Radnóti Miklós legszebbnek tartott szerelmes verse A levél a hitveshez. A kevésbé ismert Levél című versét szintén feleségéhez, Gyarmati Fannihoz írta, mely az alábbi sorokkal végződik.
Jött Tőled is pár lila levél,
Melyre talán csókot is leheltél,
Egy-két bús szerelmi üzenet,
Melyre felelni csak csókkal lehet,
De oly messze vagy, elérhetetlen…
Tépd össze Kedves a levelem!
Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szerelme is legendás volt. Szendrey Júlia nevét sokan csak úgy ismerik, mint Petőfi Sándor múzsája, felesége. Pedig író, költő és műfordító is volt, az Ő fordításában, 1856-ban jelentek meg először magyarul a dán Hans Christian Andersen meséi.
1847-ben, 19 éves korában vetette papírra az alábbi sorokat, majd pár hónap múlva, apja haragját is vállalva hozzáment Petőfi Sándorhoz.
„Oh lásd, igy szeretlek én, mint lelkem mennyországát, szeretlek, mint földi üdvességem teremtőjét. Ha téged nem bírhatnálak, elsötétülne életem, de rémes éjjelét nem vigasztalhatnák csillagok, hanem a fájdalom tépné szét szívemet, és szabadulásérti könyörgésem az átok visszapattanó szavai lennének. Most tudod, mennyire szeretlek! tudod, mennyire bírod szívem minden érzeményét, lelkem minden gondolatát; – – – De hátha talán elveszti becsét szerelmem már most előtted, mert forró lelkednek nem kell többet érte küzdeni! –”
Beethoven Hallhatatlan kedveshez írt levelei körül máig nagy a bizonytalanság. Amikor Beethoven meghalt, hagyatékában titokzatos szerelmes leveleket találtak, amelyeken nem szerepelt címzett. Nem tudni, hogy a címzett olvashatta-e egyáltalán vagy végig a híres zeneszerző fiókjának mélyén feküdt.
Sokáig úgy tartották, hogy a zeneszerző „Halhatatlan kedvesnek” szóló leveleit Brunszvik Teréznek, a magyar óvodaügy úttörőjének írta. A legutóbbi kutatások szerint valóban a martonvásári látogatásához köthető a levél, de azt nem Teréznek, hanem testvérének, Jozefinnek írta.
A Brunszvik grófkisasszonyok, Teréz és Jozefin 1799-ben ismerkedtek meg Beethovennel, amikor édesanyjuk Bécsbe vitte őket, hogy bevezesse az előkelő társaságba. Felkeresték Beethovent is, hogy felkérjék a lányok tanítására. Beethoven, bár nem szeretett tanítani, Teréz zenei tehetsége és nem utolsó sorban Jozefin szépsége meggyőzte őt. Tizenhat napig tanította zongorázni őket, búcsúzóul pedig egy kis dal is került a lányok emlékkönyvébe.
A nagy zeneszerző a Brunszvik család meghívására kétszer is járt a martonvásári Brunszvik-kastélyban, 1800 májusában és 1806 nyarán. Nincs konkrét bizonyíték arra, hogy a közös zenélésen, és a parkban tett meghitt sétákon kívül bármi más is történt a Brunszvik lányok és Beethoven között. Teréz fennmaradt naplójában azonban többször is félreérthetetlenül utalt férjnél lévő húga, Jozefin és a zeneszerző kölcsönös szerelmére.
