Augusztus 20 az új kenyér ünnepe is
Napjainkban augusztus 20-án elsősorban az államalapításra és az államalapító Szent Istvánra emlékezve ünneplünk. A rendszerváltás előtt inkább Alkotmány ünnepének vagy új kenyér ünnepének hívták ezt a napot. De hogyan és miért is lett az új kenyér ünnepe?
Mit ünneplünk augusztus 20-án?
Augusztus 20-a Magyarország egyik legfontosabb nemzeti ünnepe, melyen több dolgot is ünneplünk:
- Államalapítás: ezen a napon emlékezünk meg I. (Szent) István királyról, aki 1000 körül megkeresztelte az országot és létrehozta a magyar királyságot. Őt tekintjük az államalapítónak.
- Szent István napja: A katolikus egyház ezen a napon ünnepli Szent István királyt, aki Magyarország védőszentje.
- Az Új Kenyér ünnepe: Ez egy ősi szokás, amikor az új termésből készült friss kenyeret megáldják és szétosztják az emberek között.
- A magyar állam ezeréves folytonossága: Az ünnepnap emlékeztet bennünket, hogy Magyarország több mint ezer éve létező állam.
Szent István király, eredeti nevén Vajk, a magyar történelem legnagyobb alakjai közé tartozik. Ő az a vezető, aki a magyar törzsek vándorló népéből erős keresztény királyságot hozott létre, amely a középkori Európa részévé vált. István szilárd alapokat fektetett le, amelyek meghatározták a magyar nemzet sorsát és helyét a történelemben.
I. István királyról már életében is terjedtek legendák. Az 1038. augusztus 15-i halála után után ezek csak gyarapodtak. I. (Szent) László királyunk javaslatára 1083. augusztus 20-án a fiatalon elhunyt fiával, Imre herceggel és annak nevelőjével, a mártírhalált halt Gellért püspökkel együtt szentté avatták.
Augusztus 20 az új kenyér ünnepe is
A második világháború után nem volt kívánatos Szent Istvánt ünnepelni, ezért vált augusztus 20-a a hajdani aratóünnepeket, aratóbálokat idéző új kenyér ünnepévé. Az aratás zárásaként miniszteri felhívásra 1901-ben kezdtek ünnepségeket tartani. Ezt felelevenítve lett augusztus 20-a az aratás és friss búzából készített új kenyér ünnepe.
A búzából őrölt liszt mindig is az egyik legfontosabb konyhai alapanyag volt. A legszegényebb családok kamrájából sem hiányozhatott. Belőle készül a házi gyúrt tészta, ami régen is az egyik legolcsóbb, ugyanakkor laktató ételnek számított. Frissen és szárított formában is fogyasztották, szárítva a pásztorok kedvencének, a slambucnak is az egyik alapanyaga volt.
A kenyér, mint az egyik alapélelmiszer az egyházi szimbolikában is jelentős helyet foglal el. A kenyér és só az élet örökkévalóságának és folytonosságának szimbólumai. „Isten áldása” névvel is szokás emlegetni, a termékenység, a bőség szimbóluma, ugyanakkor áldozati étel is.
A kenyér mindig nagy becsben volt, nem volt szabad rálépni, eldobni. Ha leesett a földre, meg kellett csókolni, de legalább ráfújni. Karácsonykor még az asztalterítőt sem volt szabad lerázni, gyűjtögetni kellett a karácsonyi morzsát.
A kenyeret régen mindig kovásszal készítették, kemencében sütötték. Azok, akiknek nem volt kemencéjük, összeállították a tésztát és elvitték a „bérsütödébe”. A kovászt nem volt szabad kölcsönadni, a tésztát dicsérni.
Az esküvő után az ifjú párt kenyérrel és sóval kínálták. A közösen elfogyasztott falatka azt szimbolizálta, hogy együtt osztoznak az élet örömeiben és bánataiban is. Az új házba vitt kenyér és só a háziak jólétét hivatott biztosítani. A szláv népeknél még ma is előfordul, hogy kenyérrel és sóval köszöntik a vendéget.
Magyarországon a kenyér legfontosabb alapanyaga hagyományosan a búza, ebből készül a fehér kenyér. Rozskenyeret elsősorban a Nyugat- és Közép-Dunántúlon, a Duna–Tisza közén és a Nyírségben készítettek. Székelyföldön igen kedvelt az árpából és kukoricából készített kenyér. De ne feledkezzünk meg az erdélyi pityókás (burgonyás) kenyérről sem. A durumbúzás kenyér napjaink nagy slágere.
Az augusztusi koszorúzáshoz, ünnepségekhez gyakran gabonakoszorút készítenek, amit nemzeti szalaggal kötnek át.
A kenyér életünkben betöltött szerepének fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint a rengeteg közmondás, szólás, ami a kenyérrel kapcsolatban született. Az új kenyér ünnepére ezekből válogattam.
