Zelk Zoltán: Hóvirág
Zelk Zoltán: Hóvirág című versét ajánlom szeretettel a tavasz egyik első hírnökéről, a védett hóvirágról.
Zelk Zoltán: Hóvirág
Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág –
zúzmarás a fán az ág.
Ám télúton egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.
Öröm rezzen ágtól ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák –
Isten hozott, hóvirág!
További versek Zelk Zoltántól
Zelk Zoltán: Este jó című versét ajánlom szeretettel, melynek záró sorai így hangazanak: „Elolvadt a világ, de a közepén anya ül és ott ülök az ölében én.” Zelk Zoltán (Érmihályfalva, 1906. december 18. – Budapest, 1981. április 23.) Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas magyar költő, prózaíró. Különösen nagy népszerűségnek örvendenek kicsik és nagyok körében egyaránt a gyermekversei és meséi.
Zelk Zoltán: December
Cammogva lép, szelet köhög
s reszketve rázza vén fejét,
amelyről hulló hajaként repül,
száll a hó szerteszét.
Olykor megáll és nézi
a rőzsegyűjtő szegényeket
s ő őrzi csillaggal ama
jászolban alvó kisdedet….
Zörgőkarú fák sorfala
köszönti őt, amerre jár
s háta mögött jégfogait
csattogtatja már Január!
Zelk Zoltán: Ibolya
Ibolya, ibolya
virítsz már a réten,
gyönyörködsz este a
víg tücsökzenében.
Tücsökzene ringat
este elalvásra,
hajnalban megfürdesz
az ég harmatába`.
Napfény az ebéded,
szellők simogatnak:
így élsz vidáman,
hírnöke tavasznak.
illatos kék ibolya
