Téglás László: Nyári szünet

Téglás László: Nyári szünet című versét ajánlom szeretettel a vakáció kezdetéhez.

Téglás László: Nyári szünet

Szomorúan lépdel az óra mutatója,
Hisz monoton köreit anélkül rója,
Hogy reggelente, vidám zenét játszva,
Énekelne arról, hogy menjek iskolába.
Most csak elnyúlok hosszasan az ágyban,
Arra gondolok, milyen jó, hogy nyár van.
A mázsás könyvek nem nyomják a hátam,
Tanárok sincsenek, kik feleltetnek bátran.
A fiókban lapul a tankönyv és az irka,
Bennük szunnyad sok vázlat és firka.
Gyógyulgatnak a sötétben lassan, szépen,
Hisz fájt nekik a betű, mit beléjük véstem.
Szeptembertől pedig újból csak tűrnek,
Ellenállnak a tollnak nevezett tűnek,
Mert tudják, csak kilenc hónap az egész,
Aztán újból jön három hónap, mi mesés.

És álljon itt még egy vers a ballagók kedevért.

Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba

Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek szabad mellű örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.

De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.

Óh, ifjui, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.

Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szívét.

Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.

Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.

Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.

Június van s nagyon magam vagyok
S kisértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskola-padok.

S én, vén diák, szívem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.

Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.