Szent Márton legendája és a gágogó libák
A mai Szombathely, az ókori Savaria környékén a 4. században született a később tours-i püspökké, majd szentté avatott Szent Márton. Szent Márton legendája és esete az árulkodó libákkal máig fennmaradt, Gallia nemzeti szentjévé választották. November 11-én, Márton napján napjainkban is Európa szerte megemlékeznek cselekedeteiről és libalakomákkal ünneplik emlékezetét. A Márton-nap a 14. századi krónikákban határnapként szerepel: a tisztújítás, fizetés, jobbágytartozás lerovásának napja volt. Több, főleg szólővel kapcsolatos babona is társul hozzá.
Szent Márton legendája
Szent Márton a Római Birodalom területén, Savariában, a mai Szombathelyen született a Kr. u. 316-ban vagy 317-ben. A hagyomány úgy tartja, hogy a szülőháza felett áll a mai Szent Márton-templom.
Márton pogány családjával még gyerekkorában Itáliába költözött, amikor a jómódú, pogány katonatisztként szolgáló apja jutalomból itt kapott birtokot. Gyermekként Ticinumban (ma Pavia) nevelkedett. 12 évesen úgy döntött, szülei ellenzése ellenére felveszi a kereszténységet. 15 évesen apja akaratára belépett a hadseregbe, fiatal kora miatt 4 évig egy kiképző egységnél szolgált.
A legenda szerint 18 éves volt, amikor lováról leszállva kardjával félbevágta palástját és odaadta egy didergő koldusnak. Ez a jelenetet örökíti meg Pozsonyi Koronázó templom híres szobra. Nem sokkal ezután otthagyta a sereget, és misszionáriusnak állt.
Remeteként élte életét. A franciaországi Tours püspökének halála után az Ő fejére szerették volna tenni a püspöki süveget. Szerénysége azonban ezt nem engedte. A püspökké választást úgy szerette volna megúszni, hogy a ludak óljába bújt. A libák azonban gágogásukkal elárulták őt, így kénytelen volt elvállalni a püspökséget.
Köztiszteletben álló, jótékony püspökként tartották számon. Csodák, betegek gyógyítása, halottak feltámasztása, ördögtől megszállottak megszabadítása fűződött a nevéhez. Küldetésének a hit terjesztését tartotta. Még nyolcvan éves korában is járta vidéket.
Szent Márton emlékezete
Márton-napi köszöntő
Elhoztam Szent Márton püspök vesszejét
A szokást nem mi kezdtük s nem mi végezzük
Állatainknak annyi szaporodása legyen,
ahány ága-boga van a vesszőnek.
A Márton-napi libalakomáról már a 12. századból is maradtak ránk írásos emlékek. Ekkor Szent Márton napja, november 11 jelentette a paraszti év végét. A cselédeknek ekkor fizették ki egész évi munkájukat. A bér mellé ráadásként egy liba is járt. „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartották. A ludaskása és sült libacomb igen kedvelt népi eledel volt.
A lúd fogyasztásának hagyománya szorosan kötődik az újbor fogyasztásához. Novemberre fejeződik be a must borrá alakulása. November 11-én kezdték meg az új hordókat a borosgazdák, ekkor került az asztalra a libasült mellé az újbor. A borról úgy gondolták, minél többet iszik valaki, annál több erőnek és egészségnek örvendhet majd.
Németországban, Hollandiában, Svédországban, sőt hazánkban néhány német nemzetiségűek által lakott településen lampionos felvonulásokat tartanak. Szinte egész Európában szokás a Márton-napi libalakomák rendezése, amihez bor dukál, az új bor tiszteletére.
A Márton naphoz egyéb legendák is fűződnek. Ha Márton napon még zöld a szőlő levele, akkor enyhe télre számíthatunk. Ha ezen a napon esik az eső, akkor a következő évben bőséges szőlő termésre számíthatunk.
Szent Márton tiszteletére számos templomot is felszenteltek szerte a világban. A Pannonhalmi Bencés Főapátság területén található Szent Márton Bazilika az UNESCO világörökség része.
November 11-én, Márton napján napjainkban is Európa szerte ünneplik és libalakomákkal emlékeznek rá. Nevéhez köthető magyországi helyeket gyűjtöttem össze.
