Simai Mihály: Anyám csevegő kertje
„Anyám csevegő kertje köszön rám reggelente… Szól a sárga peremizs:- Kérlek, törődj velem is!” – szólnak Simai Mihály: Anyám csevegő kertje című versének kezdő sorai. Aztán pedig szép sorban számba veszi a kert minden szépségét a hunyortól a tulipánokon át a nyár estéken az édesanya szeretetét illatozó estikékig.
Simai Mihály: Anyám csevegő kertje
Anyám csevegő kertje
köszön rám reggelente…
Szól a sárga peremizs:
– Kérlek, törődj velem is!
Gyúl a piros tulipán:
– Mint a szívem, légy vidám!
Kéken nevet a csenkesz:
– Mosollyal megmelengess!
Súg a fehér madárhúr:
– Beszélj hozzám madárul.
Hahó- kiált a hérics -,
tavaszhírt hozok én is!
Kacsingatnak a hunyorok:
– Legyen virágos humorod!
Ordibál a szamárkenyér:
– De nagyra vagy, szamár legény!
Károgja a varjúháj:
– Ügyelj, nehogy pórul járj!
Tátika némán tátogat:
– Ugye, megőrzöd titkomat?
…Anyám csevegő kertje
beleszürkül az estbe.
Sötétben csak az estikék
illatozzák szeretetét.
Fésűs Éva: Tulipán
A tulipánon átsütött a nap,
ráhullt a hajnal drága fényesője,
s a rózsás árnyat úgy ernyőzte szét,
hogy fellobbant a pázsit selyme tőle.
A méhecskedongásos kert ölén
pirosan izzott melegmézű kelyhe,
ágaskodott a boldog tulipán,
hogy még jobban az ég felé emelje.
Úgy éreztem, felém is integet,
amint a rezgő szellő simogatta,
elég magasra tartom-e szívem,
hogy átsüssön az élet fénye rajta?
